Bús a magyar !
 
Bús a magyar,az volt mindég
Mióta elvették az örökségét.
Megváltóztatták ősi hitét.
Szokásaikat,mindenükét...
 
Tábortüzek világítottak messze
A pusztába,magyarjaink nézték a
Csillagokat,valamikor utat mutattak,
Őseink fehér lovakon száguldottak.
 
Övéké volt a véghetetlen határ,
Kelettöl nyugatig,amit a szem belát.
Kiválasztottak egy szép országot,
Bércekkel körülvett álmot....
 
Azóta sok küzdelmet vívtunk egyiket
A másik után,ma már csak egy kis
Országunk van,amire ha nem vigyázunk
Mire felébredünk,megy a többi után..
 
Bús a magyar italban leli a menedéket,
Amíg mások kihúzzák alóluk a széket.
Ha egyszer belegondolunk,hogy tétlenül
Semmi nem megy,talán megfordul a helyzet
 
 

 

Visszanézek.....

Visszanézek az életembe,sok mindent megértem.

Egy cél volt az életem,szabadnak lenni mint a

Madár,mi fellegekben száll,nem köt semmi határ.

Egy időben pokol volt az életem,fejem vérzett, de

Nem hajoltam meg,idegen rabláncon voltam, ahol

Majdnem ott maradtam,

 

Háború borzalmai gyötörték életem,szögesdrótok

Mögött sokat szenvedtem,kegyetlenül bántak velem.

Uram ! Bocsásd meg ha néha megtagadtalak !....

Az életem vihara csapdosta szárnyaimat,küzdöttem

Az árral,mikor úgy nézett ki,hogy elbukok,valaki

Mellettem, volt és felkarolt !....

 

Uram! Te voltál ki megmutattad a helyes utat,hol a

Nap jobban süt, és a fű gazdagabb,a Te áldásod

Volt minden amit soha nem reméltem.......

Ha lehet még csak egyet kérek,adj még egy kis

Időt,hogy ne maradjon egyedül kit szivemböl szeretek

Ki  boldoggá tette az életemet !....

 

 

 Földünk balladája !

Olvad a jég jön a vízözön,sok

felelőtlen ember ezen a földön.

Elpusztítottuk a földi javakat,

Plasztik generáció uralja  a

világunkat,már nem tudjuk

Korlátozni magunkat !.....

 

 

Szaporodunk mint nyulak,

Nem gondolván mi lesz holnap,

Ha elfogynak a földi javak.

Kufárok korlátozzák a terméket,

Hogy az árak emelkedjenek,

Mikor milliók éheznek !...

 

Minnél több az autónk,annál

Nagyobb az adósságunk,

Gázos levegő a halálunk.

Mobilja van mindenkinek,

Az újjakkal dicsekednek,míg

A fénysugár agyadba megy !...

 

Vizünk,ételeink mérgezettek

Nem tudjuk,hogy mitöl hízunk

Vagy betegszünk meg.

Gyógyszer ipar legnagyobb a

Világon,tehetséges vegyészek

csökkentik a népességet !..

 

A sarkokon rohamosan olvad 

A jég,mitévő leszel emberiség,

Ha jön a végveszély,egy bárkába

Nem fértek meg,keresztény,

Zsidó,muzulmán és a sok

Füstös cigány !......

 

A kufár fogja osztani a jegyeket,

Ki többet fizet az mehet, szegény

Ember,mi lesz veled......

Ha megfontoltuk  volna előre,

Egészen más helyzetnek néznénk

Most elébe,ennek már keserű a leve.

 

Mindennek a pénz az oka,uzsora

Ami a kivételeseket gazdagította

Szegényeket nyomorította.

Bekebeleztétek az egész világot

Amit eddig még senki nem látott,

Kezditek megérdemelni az utálatot !

 

Merész gondolatok....

 

Assisi kis városában,egy hotel

Lobby-jában láttam egy nőt.

Nem mindennapi,gyönyörű nőt.

Nem beszéltünk egy nyelvet,ami

Semmit nem jelentett,szemeink,

Tolmácsolták érzelmeinket !...

 

Amikböl a boldogság sugarai

Áradoztak,varázslatos tekintetek,

Mindent elmondtak,felált egy percre

Mintha mutatni akarná csodás alkatát,

Amire elismerésem bólintott rá,a rejtély

Egyre nagyobb lett, vajon ki lehet ?....

 

Képzeletem túlszárnyalta a legjobb

Lehetőségeket,és ő mindent engedett.

Mintha mondta volna : Tied vagyok

Ameddig lehet,sejtettem,hogy nincs

Egyedül,ami bekövetkezett,jött egy idős

Úr, karonfogva vitte a drága hölgyet....

 

Aki hosszan visszanézett,szánalmas

Mosolya sokáig elkisért engemet !...

Furcsa az élet,lelkek,gondolatok,soha

Nem látott személyek,befúrják magukat

Lelkünkbe, ott időznek sokáig míg

Lassan eltünnek,amit a szív nem ért meg !..

Indián siralom...

 

Indián lány sokáig ült a harcos mellett,

ki hősi halált halt,megvédeni az anyaföldet.

Hosszú fekete haja,logott a szemébe,

könnyeit takarta,fájdalom a szivét marta.

 

"Tavaszi virág"névre hallgatott,lehulló levelek

idejére tervezték a boldog nász napot....

Szerelmét bison bőrben csavarta,rátette lova

hátára,úgy ballagtak haza,lemenő nap sugarába.

 

Sok idő telt el azóta,indián törzsek éltek szerte

az országban,kiknek a földet a természet adta.

Idegen rablók taróltak embert nem kímélve,

pusztítottak mindent, új hazát keresve !......

 

Az idián múlt nem veszett el,kik a természetet

ápolták,múltukat a madarak dalolják.Ők,kezdték

termelni s kukoricát,dohámyt és burgonyát amivel

megvendégelték az újjonnan jött ármádiát !.....

 

 

 

 

 

Fájó könnyek !

Sokáig néztél,egyszercsak

Könny csillant a szemedben,

Mint gyémánt tükrözödött.

Magamat láttam benne....

 

Nem akartalak megbántani,

Búcsúnak mindíg ez a vége.

Mikor a fájdalom elér a szived

eddig nem ismert méllyében.

 

Az idő elmossa a fájdalmakat,

Csak halvány emlék marad.

Új arcok,érzelmek,remélve egy

Boldogabb szerelmet !

Forradalom után ! A pokol kapuján kellett keresztül menjek, nem volt biztosíték,hogy még egyszer látni fogom szeretteimet. fegyveres őrök vigyázták ne,hogy valami bántódás érjen,mielőtt kimondják az itéletet felettem !..... Korpus Juris lépett be a terembe mindenki felált néma csendbe.Az itélet halál volt amit végrehajtanak a következő huszonnégy órában Szomorú,hosszú éjjel,várni a reggelt,mikor a bitófához vezetnek,nyakamba akasszák a kötelet, amit a szabadság ára,hogy védtem népemet ! Felnéztem az égre a megváltót keresve mondván : Bocsásd meg ezeknek a gyilkosoknak,nem tudják mit cselekszenek a diadal elvette az eszüket.... Porba hullott a szabadság,amiért sokan elvéreztek, átkozott bitangok,Istent nem ismerve szabadságot embert tapostak karöltve. Utóirat : Ez egy képzeletbeli gondolat az ezerkilencszáz ötvenhatos forradalom utáni helyzetröl amit szerencsémre megúsztam mert volt alkalmam időben elszökni nyugatra.

Nyárfa alatt...

Nyárfa alatt szeretkeztem veled,

nem volt semmi szél,

még is rezegtek a levelek.

 

Szemeidben láttam az égő

vágyat,amit kioltottam,

mielőtt a nyárfa lángrakap.

 

Az éj ránkterítette takaróját,

Karjaimban pihentél,

álmodva egy kéjes éjszakát