Édesanyám

 

    Édesanyám...
 
Nem felejtem el soha azt a reggelt,
mikor kényszerböl búcsúznunk kellett.
Mikor félve kerestem a tekintetedet,
amit takartál mert könnyes volt szemed.
 
Egy élet volt közöttünk az én életem
amit akkor megszakított a félelem.
Kötésemen még piroslott a vér,mikor
reszketve, fájó szíveddel átöleltél.
 
kétségbeejtő,aggodalom szemeidben,
ami tükrözödött át félő lelkemben.
A bizonytalanság borzasztó hatalma
nem tudni, fogjuk-e látni egymást valaha.
 
Látni fogom-e azt a jóságos tekintetedet
ami oly sok jóságot nekem kifejezett.
Aggódtál,óvtál,mindent megtettél,mosoly
az arcodon a szeretetet sugározta szét.
 
Kegyetlen tíz év míg megkegyelmeztek.
Édes hazámban végre hazamehetek.
Átkozott bitangok kik istent nem ismerve
taposnak embert,szabadságot karöltve.
 
A viszontlátást leírni nem lehet szótlanul
öleltük egymást, a boldogság beteljesedett.
Szegény jó anyámnak haja teljesen fehér lett,
szomorú,fájdalmas évektől megöregedett
 
Egy szomorú nap az lett a vége az Úr,
visszahívta magához az éden kertjébe.
Fájdalmam nagyobb volt mint valaha
édesanyám felköltözött a mennyországba
 
Nekem nem kell anyák, vagy halottak napja
szivemben vagy minden gondolatomban!
Te  voltál nekem az anyák mintaképe aki
boldogságot vitt az emberek szivében..
I'm a paragraph. Click here to add your own text and edit me. I'm a great place for you to tell your story and let your visitors know a little more about you.

Érzelem....

 

 

Érzelem, Semmi más csak érzelem,

Probálom elfelejteni a szerelmem.

Könnyek gördülnek le az arcomon,

Senki nem érti,hogy mi a bajom

 

Érzelmeim kínozzák fájó lelkemet,

Bánom,hogy valaha is találkoztam veled.

Bízom,hogy évek múltán elfelejtelek,

Lelkem megnyugodhat új ember lehetek.

 

Teltek az évek az idő múlása nem segített,

Most már látom örökre bitorlod lelkemet.

Gondolataim mindíg csak veled lesznek,

Nem tudok búcsút venni tőled.........

 

I'm a paragraph. Click here to add your own text and edit me. I'm a great place for you to tell your story and let your visitors know a little more about you.
    A szerető...
 
Az örök szerelmes,ki minden
Nőben beleszeretett,ki nem tudta
Korlátozni az érzelmeiket !
 
KIt szerettek a nők,harcba
Mentek érte,mert ő volt az,
Egyetlen,ki őket kielégítette.
 
Mind tudták,szerelmük 
Nem csak az övéké,de amit ő
Nyújtott,több volt mindennél.
 
Terített asztallal várták őt
Mindenütt,mert az ő szerelme
Egy felejthetetlen kincs.
 
És ez így ment sokáig,míg
Egy nap a hős szerelmest
Rajtakapta egy sérelmes..
 
Eldördült a fegyver,a szerető
Holtan esett el,sírt a sok nő
Emlékükben sokáig megmarad ő.
 
Sok nő volt a ravatalon,mindegyik
Tudni akarta kik azok akiket ez a
Örök szerelmes boldogította.

 

                                  Elhagyott szivek...
 
 
                       A Hold bevilágít a fényes ablakon
                        magadban fekszel az ágyadon.
                         Nézed a szürke mennyezetet
                       szeretnéd ha valaki szólna veled,
                            érezné,  elhagyott szivedet.
                   Karjaival átölelne,újból életre keltene.
                  füledbe súgna édes,becéző szavakat,
                      régen hallott szép gondolatokat
                Letörölné csókjaival könnyedet,mondaná
                        Te vagy akiért élni érdemes!...
 
 
                     Elhagyott női szivek,sok szenvedéstöl
                         megtört lelkek,kik arra születtek,
                  hogy szeressenek,kitárják előtted szivüket.
                      Odaadják mindenüket egy jó szóért,
                         hol annyi jóság van és szeretet.
                     Későre jár,a Hold sem világít már,elbújt, 
               hogy nyugodtan aludjál.Unalmas éjszakák,egyik
                       a másik után,remélve,hogy egy nap
                                csak nézel vissza rá,
                  kinyílsz mint egy rózsa valaki boldogságára 
 
 
 
 
                  
 
 
 


2:39:57
 
 
1M views2 years ago
 

 

 

Don Quixote
 
La manchának lovagja,
fantáziája sokakat
túlszárnyalta.
 
Beképzelte magát tekintélyes
lovagnak, szolgálójával
bejárta az Iberia birodalmat.
 
Gyönyörű Dulciána,szerelmének
vágya, kiért párbajt vívott ha
valaki szemet vetett rája,
 
Korai halálára sok könnyet
ejtettek a lovagnak,
Carventes humoros olvasmányának

Tél a hegyekben

 

Betakarta a falut a hó

élet vagy halál a nagy szó.

Se  villany ,se telefon

megbénult a forgalom.

 

A falut megközelíteni nem 

lehet,farkasok vették körül

a környéket,mi lesz velünk

Istenünk, mond meg ?

 

Ez történt a nagy télben

a múlt század kezdetében.

Sokan meghaltak nem birták

ki,míg a hó elolvad.....

 

Westlife : You Raise Me Up / Te felemelsz (magyar felirattal)
 
Anyám....

 

Te adtad az erőt,az akaratot
tanítottál mindenre amit tudok.
Vihar sem sodort volna el mellőled
mert olyan erős volt a szereteted.
Mikor láttad,hogy bajban vagyok,
elém álltál,leküzdötted mind azokat
 
Sok idő telt,míg felnőttem,azóta
meglett,komoly emberré lettem
Most már én állok gárd feletted,
vigyázok, mindent megteszek érted
Nem sajnálom a fáradságot,mindent
elkövetek,hogy visszaadjam a jóságod
 
Soha nem felejtem el azt a szomrú napot
a korházi ágyon anyám búcsút mondott.
Szemeiböl láttam még akkor is aggodott értem,
egy gyermek sosem nő fel az anya szivében.
Nehéz volt megszokni a nem létedet,
tudhatod,hogy valaki lent örökké szeret !

 

 

 
A szabadság vágya !....
 
Soha nem felejtem el azt az
Estet a Kőr-úton millió gyertya láng égett.
Anyák könnyei áztatták a földet
Egy kis ország elvérzett !...
 
A forradalomnak vége
Sok fiatal ment a végzetébe.
Egy álom a porba hullott,
Amit sok hazaszerető álmodott
 
A szabadság vágy lelkesítette őket
Elszántan menni a túlerőnek..
Nem gondolván a következményekre,
Gyilkos bosszú várt a felkelőkre.
 
Az egész világ csodálta-e kis nemzetet
Kik a hatalmas túlerővel szembenéztek.
Bátorságuk túlszárnyalt izgalom
Amit levert a vörös bitodalom !....
 
Egy Nyugati hatalom igéreteket tettek,
Segítünk mindenben csak kezdjetek
Megtudván,hogy tőrbe csalták az álmunkat
Gazember kufárok mindíg csak hazudtak
 
Ravatal a város,siratja a szomorú történteket
A sok fiatal magyar elvérzett életet.kik a
Hazáért küzdöttek,haltak meg,kiket soha,
Míg élünk nem feledünk !.........
 
Sok idő fog eltelni míg újbol feléled a
Nemzet,a szabadság vágya életre kel.
Hatalmas birodalmak letipornak kis
Nemzeteket,járomban hajtják a népeket !....
 

 

Tracklist and other info : Buy our music here : iTunes : https://itunes.apple.com/us/album/tropical-breezes/i
Hawaii...
 
Lessan leszállt az este,
a nap leereszkedett a
föld peremére.
 
Bearanyozta a láthatárt,
ilyen csodás szineket 
régen lláttam már.
 
Tenger hullámai lágyan
lengtek, mintha érezték volna
ezt a csodás percet.
 
A természet kincse ez
kitárva elémbe, gazdagnak
éreztem magamat
 
abban a percben, amitöl
egy örök kép maradt az
emlékezetemben !.....
 
Hawaii szigetek csodás
naplementek,a természet
költeményei ezek......

 

 
I'm a paragraph. Click here to add your own text and edit me. I'm a great place for you to tell your story and let your visitors know a little more about you.

.

    Az eltévedt ember
           balladája....
 
Kerestem valamit egész
Életemben,nem tudtam
Mi az,boldogság,szerelem
Vagy talán csak magamat
Kerestem.
 
Jártam a világot heted-hét
Országot,hegyen-völgyön át
Míg elfogyott a láthatár és
Nem volt több ország már !
 
Csodáltam a sok idegen ajkú
Népet,kiknek én voltam az idegen,
Nem tudták mit beszélek,
Mutogatnunk kellett.
 
Azon gondolkodtam,miért van
Annyi zűrzavaros nyelv mikor
Ha csak egy lenne mindenki
Boldogabb lenne !
 
A másik a pénz a valuta ami a
Vérszopó bankok uzsora
Kamatja,szegény emberek
Csíráztatója.
 
Figyeltem a kínai kulit aki
Egésznap húzta a kétkerekű
Riskát,arra gondolván,lesz-e
Elég rizs már.
 
Láttam az Ausztrál aboriginit,
Kengurut kergető gyerekeiket,
Az Új-Zélandi juhászt kinek
Kutyája kergette a báránysereget.
 
Álltam az ámulattól Machu Piccu
Legmagasabb hegyén,ahol
Az Inkák birodalma és Pizaro
Hadjárata véget ért.
 
Talán a legérdekesebb volt a
Királyok völgyébenTutenkhamen
Arany koporsója,pitamisok
Regéket mondója.
 
Megpihentem a Mont Blanc
Tetején,csodáltam a párizsi
Asszonyokat,a Szajna eldugott
Részein paráználkodó párokat.
 
Sok szép asszonyt láttam
Szerte a világban,de olyan
Szépek sehol nincsenek mint
Otthon,Magyarországban.
 
Az utam végéhez ért és
Elgondolkodtam azon,hogy
Miért van az,hogy nagy része
Az emberiségnek boldogtalan.
 
Ez a föld ahol minden megterem
Embernek igazi értéke nincsen,
Pénzzel mérik a becsületet kinek
Több van,az minden lehet.
 
Pusztító.gyikos háborúk melynek
Vége nincsen,hová jut az emberiség
Ebben a reménytelenségben
Elkárhozunk a végtelenségben.
 
Kerestem mi az élet titka de
Nem találtam sehol,eltemettük
Régen ne,hogy valaki megtudja
Hol van a boldogság útja.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 
                          Megy a korsó....
 
                     megy a korsó a kútra,
                       viszi a menyecske,
                          vízért mennek,
                     vagy talám egyebekre?
                       Legény vár a kútnál,
                 pedri a bajuszát,azt gondolja:
                    - Juliskám nem jössz már -
 
                         - Mit akar kend tőlem?
           van nekem uram,aki mindent megád nékem,
                          jobb ha elmegy innen.-
 
                - Édes Juliskám,két éve vagy asszony
           az urad meddő,soha nem lesz neked babakendő-
 
                          - kend menjen az útjára,
                     ne szóljon az én uram dolgába,
              ha el nem megy,nem tudom mitévő leszek-
 
                           -Szép asszonyom,lelkem,
                         nem akarok én neked rosszat!
         van egy kis nyúl itt a bokor aljában,elveszett a mamája-
 
                            -Hát azt még megnézném
                           és a kisnyulat talán elvinném,
             mutassa meg kend nekem,vezessen oda engem-
 
                     A legénynek nagy mosoly volt az arcán,
                                bajuszát jól megpederte,
                           a menyecskét szépen odavezette.
 
                   Tetszett a legény nagyon a menyecskének
                               de nem akarta tudatni vele,
                            gondolta had egye a fene ő érte.
 
                            mikor odaértek a bokor mögéje,
                  a legény felkapta az asszonyt,magához ölelte,
                          csókjaival halmozta,földre fektette.
 
                       Hiszen nem is volt az olyan nagy viadal,
           csak képmutatás az egész,a menyecske boldog volt,
                          és engedett mindent a legénynek.
 
                                 Jóval később volt már,
               mikor a fiatalasszony korsójával ballagott hazafelé,
                              Íly boldog még soha nem volt.
 
                  Hónapokkal később nagy öröm volt a háznál,
                             kisbaba született Juliskáéknál.
                                 Mindenki gratulált a ház urának.
 
                  A menyecske ezentúl gyakrabban járt a kútra,
                   a család szaporodott mindenki boldogságára
                               az egész falu csodájára.
 
                       Egy nap azonban nagy valami történt,
                                   a legény nem volt ott,
         s a menyecske ijedelmében eltörte a korsót félelmében.
 
                       A szép asszony ballagott korsó nélkül sírva,
                                ez a korsó volt a boldogsága,
                                   Életének a legszebb álma

 

                               
A hazatérés
 
( Háború után )
 
Hosszú volt az út hazáig
Soha nem felejtem el azt a napot máig.
Éhesen,rongyosan mentem az úton,
Látván ezt egy asszony,belém
karólt,hogy el ne essek
az aszfalton.
 
Sok idő telt el azóta,
hogy itt jártam,nekem a végtelen,
ahol ifjú életemet töltöttem el.
Messziröl láttam a házat,
könnyes lett szemem,azt a percet
soha nem felejtem el.
 
becsengettem.,az ajtó ablaka
nyílott,hamar becsukódott.
Anyám képét láttam,
aki ki tudja mit gondolt ?
Ott álltam sokáig elgondolkodva,
hogy nézhettem ki abban a pillanatba.
 
Csengettem még egyszer,
hallottam a lépteket,amik egyre közelebb jöttek.
Az ablak nyilott,mondtam :  anyám !
Aki meglepetten nyitott
ajtót,nem felejtem el soha azt a fájó,
boldog pillanatot.!
 
 
Ágoston Tibor
2017 Arizona
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

 

   
           Az éj balladája...
 
Úgy mentem el ebből a világbol,
Hogy ne ébresszem fel az alvókat.
Kik álmodják a legszebb álmaikat.
 
Elsuhantam egy sötét éjjelen, mikor
Hold és a csillagok fénylettek nekem,
Drágakövek voltak az útszélen..
 
Csillagtol,csillagig az útvesztőben,
Ovatosan lépkedtem a sötétségben
Ne,hogy leessek a  semmiségben.
 
Mikor elfáradtam, megpihentem a félhold
Alsó csücskén, meresztettem szemeimet,
Innen beláttam a világ mindenséget.
 
Már azt hittem az út soha nem ér véget,
Mikor megláttam egy csodaszép képet,
Ahol minden csillogott és fénylett.
 
Város volt az,nem is akármilyen,nagy
Falak vették körül a nem várt idegent,
Meghívó nélkül bejutni lehetetlen.
 
Aranybol volt a magas boltíves kapuja,
Mindkét szárnyán kis ablak a kukkolója,
Amik nyíltak ha valaki kopogott rajta.
 
Csengő nem volt,nem akartam illetlen
Lenni,párat döngettem,remélve,hogy a
Kapu őrt hamarjába felébresztem.
 
Sokáig vártam, már majdnem odébb
Álltam,mikor a kukkoló kinyillott,egy
Hang kérdezte mijáratba vagyok.
 
Mondtam :,- Én egy ilyen kis lyukon
Keresztül,nem sokat látok,azt sem
Tudom,hogy kivel diskurálok-.
 
Egyszercsak hallottam a kulcs fordult
A zárban, nyikorgott mint a kenetlen
Kerék a rozsdás, öreg batárba.
 
Idős öreg úr állt elöttem,hosszú szakálla
Fehérlett mint a hó, egy téli délutánban,
Nevemet kérdezte egymásutánba:.
 
- Leéltem az életem odalenn,egy új
Életet szeretnék kezdeni idefenn,ha
Lehet,kérem engedjék meg ezt nekem -
 
Nézegetet egy nagy könyvben fejét
Csóválva  -   Ide csak az jöhet be,kit az
Úr magához hív,a végrendeletébe .-
 
 
- Nem tudtam,hogy meghívó kell, talán
Az Úr megbocsájt s lenne egy kivétel,
Amiért szolgálnák amíg az időm le nem tel.-
 
Fiam:,(most már fiamnak szólított ami
Egy kicsit megkönnyíttette a dolgot) - Gyere
Be,míg a határozat megjön részedre.-
 
Amit ott láttam,alig hittem szemeimnek
Szebbnél szebb tündérek szanaszét
Repdestek, kedves mosolyukkal elbűvöltek.
 
Gondoltam magamban : - Én innen el nem
Megyek akármi is lesz az itélet,remélve
Az Úr megérti nehéz helyzetemet.-
 
Csodaszép tündérek közeledtek,ki ez
A bátor aki csak úgy betévedett ? Huncut
Mosolyukbol láttam,örvendeztek...
 
Lehet ők mentek az Úr elébe,kérve,
Hogy ezt a jóképű fiút ne,hogy visszaküldje
Amiért majd hálámat fejezem ki érte....
 
Nem kellett várnom túl sokáig ,mert az
Öreg úr ismét elém termett,mondván :
- A magasságos Úr, beenged mint vendéget.-
 
Nagy lett az öröm,táncraperdült a sok
Tündérke,vigadott az egész ház népe,míg
Egyszercsak az Úr,haragjába jött elénkbe:.
 
-  Megszegted a vendégszeretetet, felkavartad
A mennybéli csendet, ezért véget vetek a
Vendégségnek,a kapu őr ad utravalót néked -
 
Megijedtem !...,Tudtam,hogy hibát követtem,
Azok a szép tündérek elvették az eszem,
Szűröm kitéve,ballagok tovább a csillagos éjben...
 
Míg egyszercsak nagy fényesség sugárzott
A szemeimbe, a felkelő Nap véget vetett
Történetemre,álom volt az egész,szerencsémre
 
 
Ágoston Tibor
2017 Arizona
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

A halál madara...
 
Egy szép késő délutánon,raven
madár szállt le a tornácomon.
tolla fényes mint a sötét éjszaka,
idegesen tipegett ide - oda ....
.
Sosem láttam ezt a madarat eddig.
de olvastam Poe ilyesztő verseit.
mik valamikor elég jól hangzottak
egy mélabús poeta túdornak..
 
Régen volt ez, az idő azóta eljárt,mit
akarhat ez a madár,engem a hideg ráz!
Bementem házamban fogtam puskámat,
megölöm mielőtt feldúlná éjszakámat.
 
Megérezhette a gondolataimat,mert
mire kiértem, csak a hült helyét leltem.
annyit elért vele,álmatlan éjszakám
a fekete raven madárral volt tele !.
 
Másnap elővettem a könyvet mejben
Poe ilyeszgette a hiszékeny népet.
lap-lap után egyre jobban hittem,ez a
madár nem véletlen jött el értem !
 
Aggodalmam egyre halmozódott,
álmatlan éjjeim komoly félelmet okozott.
madarat láttam mindenütt,kajánul károgva
attol féltem bekerülök a bolondok házába.
 

 Idő kellett,hogy túltegyem magamat-e
szörnyű állapoton,ami ilyesztő volt nagyon.
Poe könyve lobog a tűzben raven madár
segélyt kiáltó hangja szállt fel a kéményen.

A törekvő ember balladája !

 

Több mint száz éves fábol faragott

Dante szobor állt az íróasztalán,

Ahol gondolatai kószálltal egymásután.

Próbálta megérteni az életet,ami sok

Szenvedést hoz a legtöbb embernek.

Megért háborút,forradalmat,ahol a

Gyenge meghajolt a hatalmasoknak.

Vértócsában térdelve kereste az Istent,

Ki félrenézett,mikor a sok hős elvérzett.

Száműzve lett,de nem tört meg, a

Remény tartotta benne az életet,hogy

A haza egyszer majd szabad lesz !

 

Az új világban tátott szájjal állt a sok

Csodában,s valami rémlett gondolatában.

Ahol minden szabad,ha megvan az akarat.

Nem kínélve magát,dolgozott szakadatlanul,

Hat nap másoknak dolgozott, a hetedik nap,

Mint magánválalkozó,ablakot mosott.

Gyűltek a dollárok,nem gondolt másra,

Csak a sok munka végső diadalára,egyszer

Csak egy hang megszólalt magában :

Ember ! Hová törekszel,hová ez a nagy hajsza,

Magadon kívül nincs senki ebben a világban !

 

Teltek az évek,az ember nagy lett,nagyon nagy,

Sok ember volt a szolgálatában.

Hatalmas ház a hegytetőn, ahonnan a

Kilátás lenyűgözte a sok szemlélőt.......

Autógyárak legszebb modeljei gurultak

Egyik évröl a másikra az ő kivánságára.

Megunta az egyedüllétet, megtalálta élete

Párjának a legszebbet,akit nagyon szeretett.

Kivel beutazták a világot, még ott is amit

Eddig senki nem látott,csak álmodott.

Családja nem lett,gondolta ha már így alakult,

Idős korára békesség lesz a házra !

 

Neki megvolt mindene,amit csak kivánni

Lehetett,és kezdte unni az életet,kezde unni

Mert nem kivánt egyebet,csak békességet.

Több szépet látott a szürke életben,

Mint a hatalmas,pazar fényben..........

Az idő eljárt felette, csak a csend és a

Hű szerelmével,ketten éltek békességben.

Nézegette a Dante szobrot,akinek az élete

Egészen más irányba fonódott,aki nem

Az anyagiaknak élt,szellemi tudása,vágya

Vitte felejthetetlenné az örökkévalóságba !

 

Töprengett magában,mit ért el az életben,

Azt nézte másnak mije van,hogy neki

Még több legyen,harácsolás volt az élet,

Amiben se szív,se lélek nincsen........

Ha az Isten adna még egy másik életet,

Semmi sem változna,újbol kezdené az

Egészet,mert ez az átka az emberiségnek !

Egy mosoly a másik felé,többet ér mindennél.

Többre értékeljük az anyagiakat mint társainkat.

Nem vihetünk magunkkal semmit el.

Úgy megyünk ahogy jöttünk,anyaszült meztelem !

 

 

Az utca lánya.....

Párizsban jártam egykoron,

Hűvös szél fújt a Monmarton.

Este tíz óra lehetett,mikor egy 

Nő felém közeledett....

 

Tekintetéböl láttam a szándékát,

Belém karolva,elbűvölő hangon,

Tudatta velem szerelmi vágyát,

Nem palástolta bátorságát.....

 

Aminek mindíg az a vége,amennyit

Fizetsz,annyit kapsz cserébe....

Gondoltam magamban,megviccelem !

Az én szerelmem megfizethetetlen.

 

Amit én tudok nyújtani az több mint 

Gondolnád,felébresztem benned,Erosz

Eddig nem látott, felejthetetlen vágyát,

Amit ha valaki ismeri,soha el nem felejti.

 

Erre ő jobban megnézett,szemeiböl

Láttam a kiváncsiság benne felébredt.

Most már ő húzott egyre gyorsabban

Elérni a helyet ahol a gyertya kilobban.

 

Visszafelé jövet,csillagok ragyogtak az 

Égbolton,ő mosolyogva mondta : ma

Estére lehúzom a rolót,meghívlak egy

Italra,ezt az estét nem felejtem el soha !

 

Ez a kép a harmadik rész Manon operájábol )

 

Mannon balladája...

 

Manonnak hívták a gyönyörű kéjnőt,

kinek igényei túlszárnyaltak minden előkelőt.

Ő nem látott benne semmi különöset,

aki élvezni akarja az örömeit, kell

hogy kielégítse igényeit.

 

A XVII.század közepén volt,mikor

egy fiatal francia nemes kinek neve:

Chavalier des Griex,Manonba szerelmes lett

Kit az apja kitagadott Chevalier

nagy bajba volt.

 

Chavalier halálosan szerelmes lett

Manonba aki szintén szerette mert minden

bajtol megvédte.Gyengédségét

dédelgette,sajnálta őt,amit

az apja tett vele.

 

Történt,hogy magasabb kőrökben,

szót emeltek a szerelmes pár kétes élete ellen.

Mert kijátszottak egy-két nemes urat,

kik ezen szörnyen felháborodtak,a törvény

utoléte őket börtönbe jutottak.

 

Chavalier-nek sok barátja volt,

akik segítették őket átvészelni a nehéz időket.

A boldogság nem tartott örökké,

újabb sötét felhők gördültek az ifjú pár fölé,

ami ezúttel rosszabb volt mindennél.

 

Abban az időben a törvény az volt,

bűnözőket, utcalányokat kitoloncoltak

az új világba,Amerikába.New-Orleans-ba.

Amit a Franciák Amerikátol

kaptak ajándékba.

 

Egy nap a verdictet kimondták.

Manon-t New Orleans-ba toloncolják.

Chavalier borzasztóan fel volt háborodva.

Manon-t láncra verték,rátették egy szekérre,

azon vitték a kikötőbe.

 

Chavalier nem tudott megválni Manon-tól,

ment szerelmével az új világba,ahol nem tudhatták

mi lesz a helyzet,de reméltek egy jobb

életet.És azt,hogy szabadságuk a jelenleginél

 boldogabb lesz.

 

Miután megérkeztek,Manon szabad lett.

annál szebb életet elképzelni

sem tudtak. Míg egy nap a kormányzó fia

baleszeretett Manon-ba.Ami neki nem volt probléma,

Chavaliert nagyon felháborította.

 

Dúlt a viadal Chavalier és a körmyányzó fia között,

ami halálos párbajjal végződött.A kormányzó fia meghalt.

Nekik menekülni kellett.Az út dzsungelen

keresztül amit nem ismertek,

élet halál lett.

 

Mocsárvilág volt az a dzsungel,

Krokodilok,százféle csúszómászók zöld,

 ingoványos maszat,ahol a halál leselkedik minden

pillanatban.Chavalier remélte, átvészeli

szerelmével a veszélyes helyzetet..

 

Manon nem birta a nehéz terepet

megtört a hosszú út alatt,nagyon beteg lett.

Chavalier mindent megtett, semmi nem segített,

manon végelgyengülésbe, Chavalier karjaiban kiadta

az utolsó leheletet.

 

Chavalier elvesztette szerelmét,amiért igazán élt.

A fájdalom megtörte,két kezével ásta a gödröt ahová

Manont eltemette.Napokig maradt a sír

mellett,míg végre megvált tőle visszament

az óhazába,franciaországba..

 

Sokat gondolkodott a helyzetén

bánta,hogy nem maradt ott örökre szerelme sírja

mellett,mert az életének előbb-utóbb

halál lesz a vége nem tud beilleszkedni

egy új életbe.

 

Chavalier sokáig magán kívül volt,

nem tudott belenyugodni,beállt egy kolostorba

papnak.Ahol évekig kínlódott.

Megváltoztatta nevét Abbé Prévost-ra és

évek múltán ő írta ezt a történetet papírra.........

 

 

 

 

 

Juliska balladája...
 
Távolbol figyltem a partot,
hol egy szépséges kis tündér
szomorkodott.
 
Közelebb mentem,hogy jobban
megszemléljem őt,miért választotta
ezt a hajó kikötőt.
 
Csinos kis öltözete nem
mindennapi,vajon hová utazhat,? Virággal
díszített kalappal ?
 
Félve szóltam ne, hogy megijedjen,
-mi járatban van kicsi
szépségem ?-
 
- Lekéstem a hajót,mondja : ő,
holnap jön a következő,nem tudom
mi legyen a teendő -.
 
- Ne búsúlj kis tündérem segítek
én neked, itt nem várhatod meg a
következő menetet.-
 
- Nem vagyok én a maga tündérkéje,
vőlegényem van,ki vár
engem epedve !-
 
- Ne gondolja,hogy talált valakit
hirtelenébe,rendes nő vagyok a falum
dicséretébe.-
 
- Édes kis csillagom,ne gondolj
rólam rosszat, elviszlek egy helyre ahol
megvárhatod a holnapi hajódat -.
 
- Remélem az úr nem fog kihasználni
engem, nem tudom mit gondoljak,maga
egy városi ember -.
 
- Bízd csak rám magadat,jó ember
vagyok,a szépséged belém ültetett,
százféle gondolatot.-
 
- Mond : mi a neved,olyan lehet mint
a szépséged -, -Juliskának hívnak
a falubeliek -.
 
- Az én nevem Pista,tetszel nekem
Juliska,megmutatok egy pár szép helyet,
amiért megszeretsz engemet.-...
 
És Pista ment Juliskával, kinek tetszett  a
legény,ilyen jóképű embert,
nem látott még.
 
Karonfogva mentek ne,hogy
elkallódjanak,itt-ott megálltak csodálni
a városrol tudnivalókat.
 
Már esteledett,mikor Pista mondta :
- elviszlek az otthonomba,nem töltheted az
éjjelt a szabadba-.
 
Juliska félelmében megölelte Pistát,
mondván :- én félek,de bízok benned,tudom
hogy jó a lelkiismereted.-
 
Juliska álmélkodott,még ilyen szép házat
nem látott, ki megkínálta őt mindenféle jókkal,
legfőképpen csókjaival.
 
Juliska pirulgatott,de mindent elfogadott,
Pista karjai közt,élvzett minden
percet,szerelmet.
 
Megvakította őt a szerelem amit soha nem
érzett eddig, a vőlegény és a hajó
várhat a végtelenségig......
 
 
I'm a paragraph. Click here to add your own text and edit me. I'm a great place for you to tell your story and let your visitors know a little more about you.
     Katonák...
 
Gyülekeznek,egyre többen lesznek,
vadonatúj egyenruhájukban díszelegnek
Pirospozsgás orcájukon látszik az élet,
aggodó bizonytalanság kiséri őket.
 
Jön a pap,ezüst kereszt lóg a nyakába
amit magasra emel,hogy mindenki lássa.
-Az Isten veletek lesz,áldás legyen rátok-
tudva tudván,őlni mennek a fiatal bajtársak.
 
Robog a vonat,kietlen messzeségbe mennek
távol a hazátol,vajon kit védelmeznek ?
Őlni egy másik fajt,kiket nem is ismernek,
szomorú tragédiája ez a mai történelemnek.
 
A vidék ijesztő,embertelen klíma,amit csak
az ottaniak napbarnitott embere bírja.
Homokvihar,skopiók tanyája orrlövészeknek
ez a hazája,sok szerencsétlent koporsó várja.
 
Az ottaniak nem értik,-mit akarnak tőlünk?
Ez a föld ahol több ezer éve itt élünk-
Imperialisták hatalmi vágya,fegyvergyárosok
mindennapi imája,a dollárok milliárdja.
 
Hazafelé jövet a kis magyar csapat kiket
tárt karokkal várnak asszonyok,ifjak.
Kitüntetik a hősöket kik több embert öltek meg
világ szégyenére az emberiségnek.
I'm a paragraph. Click here to add your own text and edit me. I'm a great place for you to tell your story and let your visitors know a little more about you.
Pocahontas balladája ( igaz történet )
 
          ( Ágoston Tibor )


Kora hajnal volt még,az erdő világa csak
lassan ébredezett,mikor egy korán kelő
indián harcos a tenger felé nézett.És amit
ott látott,nem hitt szemeinek, az ámulattól
majdnem hanyatt esett.Hamarjában riadót
fújt,mire az egész tábor felébredt.

Három hatalmas vitorláshajó amit ők
még sosem láttak,amiröl furcsaruhájú
emberek kisebb csolnakokban szálltak.
Nagy volt az ijedelem,az egész indián
sereg hamarosan a parton gyülekezett,
a csolnakok lassan közeledtek.

Ezerötszázas évek körül indiánok lakták
ezt a gyönyörű vidéket amit Paramount
törzs telepített be.Élükön a Powhatan
Chief,aki messze környéket tulajdon
birodalmának tekintette,amit kész volt
megvédeni utolsó embere vérével.

Az indiánok már tudták,hogy most valami
történik amit ők még eddig soha nem láttak.
Elképzelni sem tudtak egy másik világot.
Álltak a parton álig fegyverben izmos
harcosok még csak a szemük se rebbent,
a vezényszóra vártak,ha a fegyver eldörren.

A hajósok Angliábol jöttek,a katonák kik
felfedezni jöttek a természet új birodalmát.
Az angol egyesült királyság féltékenykedett
a Spanyol és Portugál flottákra,kik széles
kőrben kebeleztek be az új Világ részein
amit csak találtak és nem válogattak.

Az Angol felfedezők élén John Smith aki
mint kapitány díszes egyenruhájában
úgy nézett ki mint egy szinpadi bonviván.
Emberei magas csizmákban vassisakban
sokféle fegyverzettel többet még képzeli
sem lehetett.A csólnakok elérték a partot

Szemtől szembe! Kritikus pillanat mikor a
legkisebb mozdulat halált hozó határozat.
Mindkét részről nagy volt az aggodalom
nem értették egymást az volt a legnagyobb
gond.Ingerűlt szemekkel vitába eredtek,már
úgy nézett ki a helyzet egyre nehezebb lett

.Az angol tiszt törte meg a csendet, intett
két legénynek kik egy nagy ládát a törzsfönök
elé tettek.Aki nem tudta mi az,idegenkedett
tőle míg egy katona feltárta egyet mást
kiszedett belőle.Volt abba minden tükörtől
kezdve mindenféle hasznos kellékekkel.

Egy kis időre az indiánok megnyugodtak,
örültek a sok csecse becséknek főképpen
ami őket érdekelte a katonák fegyverzete.
Amiket nem igen akartak mutogatni,mert az
indiánok nem tudták a katonák szándékát,
amit ha megtudnák megszünne a barátság.

Nemsokára előjöttek asszonyok,gyerekek
az angolok kitalálhatták,hogy ezeknek itt egy
csodálatos életük lehet.Mindenük megvolt
boldogoknak néztek,apraja,nagyja az egész
indián településnek.Egy fiatal lány volt köztük
feltünő szépsége a törzsfönököt dicsérte.

Princess Pocahontas szépségét mindenki
bámulta,legfőképpen John Smith aki nem tudta

 

szemeit levenni róla.Tetszettek egymásnak
amit nem titkoltak,rövidesen egész közeli
viszonyba voltak,ami sem az indiánoknak
sem a többi tiszteknek nem tetszett.

Sőt már annyira mentek,üzenetet küldtek
az angol kormánynak leváltását kérték a
Kapitánynak.Hónapok teltek míg a válasz
megérkezett, közben munkálatok kezdődtek
a tervek szerint házakat,templomot építettek
az indiánok egyre nagyobb haragra keltek

Nem kellett sok idő indiánok látták a helyzetet
az angolok nem látogatóba jöttek végképp
letelepednek.Egy nap fegyver dördűlt egy
indián meghalt,ami vért kivánt, a telepesek
magas barikádokat építettek és a harc egyre
mindennapi lett.Beállt a tél ami a vesztük lett.

Egy nap az indiánok elfogták a kapitányt
vallaták sokáig semmit nem tudtak kivenni belőle,
a mágusmen mondta, az ördög lakik benne.
Összegyűlt a tanács,mitévők legyenek a többség
döntött,John Smith fejét kérték,hogy a birodalmat
megmentsék,a betolakodókat elűzzék.

Princess Pocahontas könyörgött apjának,vegyék
az ő fejét engedjék szabadon az ő szerelmét.
A nagy fönök két tűz között volt,szerette a lányát
ugyanakkor tartani kellett a renoméját.Végül a
határozat az lett,elengedte a katonát és nagy
fájdalmában más út nem volt,kitagadta a lányát.

Végre megjött a hajó az utánpotlással és az
új kormányzóval,ki átvette John Smith szerepét.
Ettől kezdve minden megváltozott,az új hajó
több családott hozott,élelmet átvészelni a nagy
telet.Pocahontas szerelmét visszaküldték
Angliába eljött az idő a fájdalmas búcsúzásra.

John Smith kapott egy fél napot,hogy szerelmétől
elbúcsúzhatott.Ami a legfájdalmasabb volt az
indián lánynak aki nem értette az idegenek
szokásait,bírálatait.Valami volt amit senki nem
tudott,hogy Pocahontas várandós.Szerelme
igérte visszajön érte,egybekelnek örökre.

Az indiánok lassan megbékéltek látták,hogy
a nagy túlerővel,modern fegyverekkel nem
vetélkedhetnek.Tanultak sokat az új Világ
szokásaikból ami részben megváltóztatta az
életmódjukat,de legfőképpen csak egyet akartak,
megmaradni ősi hitüknél indiánoknak.

Az új kormányzó a települést ötszörösére
fejlesztette,amihez fogott minden őt dicsérte.
Egy valami volt ami bántotta,Pocahontas jelene,
az indiánok akartak tenni valamit ellene.
Elhatározta elküldi a lányt egy másik településre,
közölte vele,szegény lány megvólt ijedve.

Megvolt ijedve mert egyre idegenebb lett
minden körülötte.A kormányzó megnyugtatta,
hogy jó kezekben adja álltala ismert biztonságba
Eljött a nap,a hajóút két napig tartott a település
sokkal nagyobb volt.Az ottani kormányzó,John Rolfe
aki a lányrol már mindent tudott,kedvesen fogadta.

A princessnek saját háza lett,szolgállót,nevelőt
kapott mindent a kedvére tettek.Tanították a nyelvre
írni,olvasni és főként az angol modort elsajátítani.
Szép ruhákat kapott s neki minden furcsa volt.
Legfőképpen azok a cipők amikhez nehezen szokott
de úgy érezte az ő rangjához mindenki igazodott.

Egy valami ami nagyon bántotta a szivének
fájdalma amit egyre jobban érzett ahogy a
szive alatt az a kis lélek mozogni kezdett.
Pocahontas indián ösztöne tartotta benne a lelket
amit soha el nem feledett,sőt az az érzés benne
a sok idegen között,jobban kiéleződött.

Tanult mindennap rendületlenül és az angol
nyelvbe egészen belejött.Gyakran ment ki a
szabadban imádta a természetet nézett fel az
égre madarakhoz beszélt,kérte őket vigyenek
hírt az ő szerelméhez akiről álmodik minden
éjjel amit ő nem értett, miért történt meg.

Egy nap közölték vele tanulnia kell a hitet,
felkel vegye a kereszténységet.Megismerkedett
a bibliával és a sok furcsa ceremoniákkal,amik
nem sokkal külömböztek az indián szokásokkal.
Rebecca nevet adták néki amit időbe tellet
megszokni,minden vasárnap templomba menni.

John Rolfe a telep kormányzója fiatal tehetős
ember,az angol kormányban tekintélyes helyet
foglalt el.Gyakran látogatta meg Rebeccát aki
szivélyesen fogadta s a szavak között tudatára
adta,hogy az ő szivében még mindíg John Smith
foglalja a helyet akit soha el nem felejtett.

Amit a kormányzó tudott,de nem hagyta kihülni
az alkalmat remélte,hogy a princess egy nap,
feladja a reménytelen vágyódást egy kalandor
után.Igért neki boldog jövőt az angliai birtokán.
Örökbefogadja jövőbeli gyermekét,mindent igért
mert azok a szemek éjjel,nappal kisértették

.Eljött a nap,Rebeccának fiugyermeke született,
akit John névre kereszteltek.A fiu hasonlított az
apjára,habár a szemei az anyjáéra.Nagy volt az
öröm,a kis fiu csodálatos mosolya az egész
telepet meghódította.Rebecca gondolkodott,mit
várhat az élettől,a reménytelen jövőtől.

A kormányzó tett egy utolsó kisérletet,hatalmas
virágcsokorral lepte meg a kis angol hölgyet.
Mert a halvány kreol bőrétől eltekintve senki nem
kételkedett volna egy jómodorú angol hölgybe.
Rebecca beadta derekát,elfogadta a kormányzó
ajánlatát, Pocahontas kormányzó felesége lett.

Most már együtt jártak a szabadban,hármasban
csodálták a természetet az állatsereget amikről
az indián lány véghetetlen történeteket mesélt a
férjének.Aki boldogabb volt mint valaha mert Rebecca
volt az ő álma.Nemsokára úgyhatároztak visszamennek
végleg Angliába az ős hazába.

Princess Pocahontas kérte férjét mielött elmennének
engedje meg,hogy gyerekével az apjához menjenek
John nem akart menni elengedte feleségét aki
sok ajándékokkal halmozta el a nyugati part híres
indián főnökét.Rebecca nagy kisérettel érkezett,mindenki
csodálta milyen nagy tiszteletnek örvendezett.

Powhatan csief a Paramount indián törzs főnöke
alig merte megölelni lányát a gyönyörű szép köntösbe.
Könnyek csordúltak mindkettő szeméből.
A viszontlátás boldogabb volt mint valaha,Rebecca
fájó szívvel emlékezett régi barátokra.Mikor a hajó
elindult a partról Pocahontas tudta a jó utat választotta.

Megkezdődött a készülődés a nagy hosszú útra,
mikor majd Pocahontas tiszteletét a nagy angol
királyi család előtt megadja.Sokat hallott arról amit
ott fog majd látni,képzelete nem hagyta nyugton mert
amit eddig látott,az ő szerény világában az is túl sok
egyszerre befogadni felzaklatott gondolatában.

Nagysokára a hajó megérkezett az angol kikötőbe.
Mielőtt kiszáltak volna Rebecca szemlélte a környéket
amit a hajóról látott,nem hitt a szemének hatalmas
kőházak,tornyok,hidak és a sok cifra öltözetű népek.
Hintóval érkeztek meg a férje birtokára ahol az ámulat
betetézett minden elképzelést Rebecca boldogságára.

Kellett egy pár nap míg kipihenték a fáradalmas utat,
a lakosztály amit kapott felülmúlt minden gondolatot.
Kisfia John is boldog volt hatalmas park a ház mögött
ami tipikus english garden volt.Anyja nem engedte őt
ki a kezéből e fiu volt az egyetlen aki emlékeztette őt
a régmúlt de felejthetetlen fájó szerelméről.

Rebecca gyönyörű ruhát kapott a bemutatkozóra
nagy kalapot a fejére,úgynézett ki,hogy a királynő
is megirigyelhette vólna érte.Westminster Abbey
volt a hely,hatalmas gótíves terem,ahol a hosszú út
vezet a király trónjáig,kétoldalt a Lordok sorakoztak
kik ő előtte mélyen meghajóltak.

A bejelentő szónok koppantott botjával,hangosan
kiáltotta:Princess Pocahontas rebecca Rolfe! MIkor
Rebecca elért a király trónja elé,mélyen meghajólt,mondta
-Üdvözlöm fenségeteket a hatalmas Paramount indián törzs
nevében,fogadják el az ajándékokat amiket apám,Powhatan
csief küld tisztelettel,békés megértésben.-

Az egész terem előkelősége tapsolt,éljenzett miközben
szolgák hozták a sok ajándékokat amiknek legtöbbje
különleges állat volt.Megtörtént a nagy nap mindenki
boldog volt,Lord John Rolfe feleségére nagyon büszke volt.
Teltek a napok vendégek egymásnak adták a kilicset
mindenki ismerni akarta az indián Princesst.

A kicsi John már lassan négy éves lett,mikor egy nap
jött egy váratlan üzenet.Mitől nagyot dobbant Rebecca
szive,legfőképpen John Rolfe volt nagyon megdöbbenve.
John Smith küldte az üzenetet szeretné látni a kis gyereket.
Az érzelem még nem teljesen gyógyúlt be ami Rebecca
szive körül kószállt,ami gyakran visszatért emlékezetében

.Lord John Rolfe tudta mindég,hogy felesége,hogy érez,
szerette Rebeccát nagyon,méghozzá annyira,hogy adott
neki egy lehetőséget,azt akarta,hogy a felesége igazán
boldog legyen és ha ő akarja visszamehet hozzá megérti.
A princess döntött,mielőtt még találkozott volna szerelmével
a férje aki igazán szereti őtet,akit el nem hagyna soha többet.

John Smith és Rebecca a kertben találkoztak,végignézett
azon a nagy emberen akiben nem látott most mást csak
egy kalandort aki ha igazán szerette volna minden másképpen
végzödött volna. A látogatás meglehetősen rövid és hideg
miután Rebecca rohant vissza férja karjaiban aki már tudta,
hogy szerelmét örökre magáénak mondhatja.

Lord John Rolfe és Rebecca kiket az Isten megajándékotott
még három gyerekkel,boldogan éltek a hatalmas birkokon.
Az indián Princessből előkelő angol lady lett,akit befogadtak
a nagy társaságok és kedvence lett széles kőrben mindenkinek.
Az indián Princess nem élt hosszú életet de a neve és története
megmaradt örökre a történelembe.