Ezen az oldalon találhatsz sok,jó történeteket amiket az utolsó három évben írtam.

Egy-kettőt kivéve mind fikciók az éleböl vett gondolatok.

Remélem tetszeni fognak,írd meg a véleményedet

Béke legyen veled

Tiberius

Telepátia

Glória magas,elegáns,jó kinézésű úri nő vólt,akit a férje elhagyott egy fiatal

csitri lányárt.Ötvenöt év körül lehetett.haja kicsit kezdett őszűlni,ami jól állt a

korához,elegáns viseletéhez.Fiatalabb korában mint sikeres énekes kezdte a

karierjét,amit a házassága megszakított.

Glória valamikor nagy társadalmi életet élt,jómódúak voltak,a Rózsadombon

azép nagy villájuk volt,két autójuk,és két gyereket neveltek.Egy fiút,és egy

lányt,akik már kirepültek a fészekből,saját életüket kezdték,ami nem tartott

sokáig.Mindkettőnek a házassága felbomlott.Glóriának fájtak a történtek.A férje

őt okolta a gyerekek szerencsétnen házassága miatt,amiről persze nem tehetett.

Szegény, kezdetben boldog házasságot látott, unokákat remélt, ami mind

széjjelfoszlott. Nem csak a gyerekeik,saját házassága is felbomlott,Anyagi

problémák jöttek,a szép házuk elment az adósságokra.

Élete elviselhetetlen lett, küszködött magával, a gyerekeik probkémáival..

Tragikus gondolatok forogtak fejében,amiktől nem tudott megszabadulni.



Péter harmincöt éves,meglehetősen vézna ember.Parányi kis bajusza,és kis

szakálla volt,ami kiegészítette vézna külsejét.Fogyatékosan született.Az egyik

lába tíz centivel rövidebb lett.Egész életében olyan cipőt kellett viselnie,aminek

az egyik talpa kiegészítette a hiányzó részt,ami meglehetősen nehéz volt.Emiatt

Péter húzta az egyik lábát.Fiatalabb korában mikor iskolába járt,a gyerekek

utánozták a járását,ami még inkább keserű tudatot hagyott magában.

Későbbi éveiben szerencséjére kapott egy állást,ami ugyan nem járt nagy

fizetéssel,de neki nem lehetett válogatni.Boldog volt,mikor az egyik előkelő

hotelben,mint bus-boy,aki felkiséri a vendégeket a bérelt szobájukba,és

megmutogat minden szükséges tudnivalókat.

Péter rendkívül udvarias volt mindenkivel szemben.A hotelban hamarosan

mindenki megkedvelte őt.Nem voltak barátai,soha nem volt női ismerőse,amit

megértett,de ha nehezen is,elviselte az életének ezt a súlyos keresztjét.



Szeptember volt,fújt a szél,a gesztenyefákról lassan hullottak a levelek. A

hotel előtt egy taxi állt meg.A portás kinyitotta az ajtót.Magas elegáns úri hölgy

szállt ki belőle.A körülöttük lévők talán valami előkelő szinésznőt,vagy hasonlót

láttak benne.A hölgy Glória volt,aki kibérelte a hotel legszebb szobáját,ami egy

nagy lakosztálynak tünt.Péter volt aki segítette őt egy kisméretű böröndjével.A

lakosztálya negyedik emeleten volt,tágas,nagy ablakokkal.Megmutatott a

hölgynek mindent,amit tudnia kellett.Glóriának tetszett Péter jó modora.

Amikor egyedül maradt a több helységböl álló lakosztályban,a szoba egyik

végében meglátott egy lemezjátszót.Feltettea saját lemezét,amin a kedvenc

dala volt:Peer-Gynt,Solvejg éneke betöltötte a szobát.

Életének ez volt a legkedvesebb dala,ami valami oknál fogva egész lelkéig

hatolt.Amikor valami szomorúság érte,mindig elkezdte énekelni.



Glória most nem énekelt.Hallgatta ezt a szép dalt,ahogyan szállt az éter

hullámain.Leült egy kis íróasztal mellé,felvette a telefont,rendelt egy üveg

pezsgőt egy pohárral.Az asztal fiókjából elővett egy levélpapírt,és elkezdett

írni.Hosszan írt,néha megállt és gondolkodott,majd tovább írt.Végül beletette

a levelet egy birítékba,amire egy nevet írt,ráhelyezte a kandalló párkányára,

mikor hallotta,hogy kopogtatnak az ajtón.

Péter volt,egy kis négykerekű kocsit tolt maga előtt,ami szépen meg volt

terítve,tetején egy ezüst jégtartóban egy üveg pezsgő volt és egy pohár.

Glória beengedte Pétert,aki oda tólta eléje az asztalt.Glória közben leült,Péter

kezdte kibontani az üveget.

Péter szemeiben a nő látott valami szomorúságot.A férfi elővett az asztal

alsó polcáról egy másik poharat,mintha előre kitervezte volna.Csak nézték

egymást,szótlanul.Aztán a férfi megtöltötte a poharakat.Glóriának ez nem

volt a tervében,ő egyedül akart maradni.Végül koccintottak,és nézték egymást

merően.

Péter megszólalt:

Maga olyan szép!-kiitta a pezsgőt-Ha megengedi,kinyitom az ablakot-de

választ nem várt,már ment is,húzta a lábát.Kinyitotta a hatalmas,kétszárnyú

ablakot.A szél belekapott a függönyökbe.Péter egy pillanat alatt kiugrott az

ablakon.Glória felsikoltott,rohant az ablakhoz,kinézett,látta Pétert,amint a

lehullott falevelek között vértócsában feküdt.A nő látott valamit Péter szemeiben.

de ezt,ami történt,álmodni sem merte volna.Keservesen sírni kezdett.

A férfi kitalálta,hogy Glória milyen szándékkal jött a hotelbe.Azt gondolta,az

ő élete ugysem számít semmit.Ez a gyönyörű nő olyan nagy hatással volt rá,

és szerette volna megmenteni.Gondolta az ő elrettentő cselekedete megváltóztatja

Glória szándékát.

Így is történt.elvette a borítékot a kandallóról,s bepakolt.Mondta a menagyernek,

aki nem győzött eléggé bocsánatot kérni a történtekért-hogy ő itt tovább nem tud

maradni,majd hívtak egy taxit és Glória távozott.Soha nem tudta meg seni,hogy 

neki mi volt a szándéka



Glória visszazökkent zűrös életének a malmába,ahol tovább őrőlte fájdalmait.

Azt ami a hotelban történt,az ő köreiben nem mondta el senkinek.

Péternek a képe,kis bajusza,kedvessége elkisérte őt egészen az élete végéig.

Néha magányában beszélt is hozzá,számtalanszor kért tőle bocsánatot,mert

Glória tudta,hogy ő okozta Péternek a halálát

 

A sötétség....
 
Melinda fiatal huszonöt éves hajadon ki a felsőbb iskolái elvégzése után mint tanárnő
dolgozott egy gimnáziumban.
Történt egy őszi esős délután kikerülve egy nagyobb szerencsétlenséget autója lecsúszott
az útrol hatalmas fába ütközött Melinda elvesztette az eszméletét.
Arra ébredt valami ágyon feködt nem látott semmit.Tapogatódzott kezei érezték feje be van
kötve.
Női hangokat hall,két nő beszélget :
Szegény nő,még olyan fiatal kár,hogy ez történt vele. Hosszú csend....... amit egy mély férfi-
hang szakított félbe.Érzi,hogy valaki megfogta a kezét mély hangon kérdezi :
Asszonyom, hall engem ? Melinda : igen..
- Dr.Magyar Ádám vagyok ön az én kezelésem alatt van,sajnálom ami történt önnel egyen-
lőre még nem tudok az állapotárol mondani sokat csak annyit,hogy szerencséje van mert
az élete megmaradt ami a legfontosabb.Egy pár nap múlván több vizsgálat után majd
többet tudok mondani.Csak nyugodjon szépen mert a pihenés az segíti a gyógyulást. -
Elengette kezemet megszünt a hang,csak lépteket hallottam...
 
Pár nap múlván ismét az ismerős hang,női hangokkal keverve,éreztem,hogy szedik le a
kötést a fejemröl. tapogattam,nincs a fejemen semmi,még mindég sötét van. Egyszercsak
a mély hang :
- kedves Melinda,ha megengedi,hogy így szólitsam,nem könnyű a helyzetem amit most
mondani fogok : A karambol álltal a feje komolyan megsérült ideiglenesen elveszítette a
szeme világát,azért mondom,hogy ideiglenesen mert továbbra is kisérletezünk külömböző
módszerekkel és nem adjuk fel a reményt.Még egy pár napig itt tartjuk közben meg kell
találjuk az ön hozzátartozóit,hogy hazavigyék a kórházbol-    Melinda :
- Tudom az ideiglenes csak megnyugtatás volt részemre,mit fogok csinálni vak lettem mi
lesz az állásommal,egyetlen rokonom a nővérem aki a város másik oldalán lakik akinek
négy gyereke van.A házat amiben lakom örököltem a szüleimtöl. -
Melindát a nővére Júlia hazavitte miközben mindent elmagyarázott neki,hogy sajnálja a
történteket,de meg kell,hogy értse neki van négy apró gyereke egy kis lakásban amiért
nem veheti őt magához alkalmattán megfogja őt látogatni,közben próbáll valami szociális
segítságet kérni.
megérkeztek,Melinda már itt lakott pár éve a ház neki nagyon ismerős minden kis zugát a
kezeivel tapintgatta,hogy hozzászokjon és egy pár hét múlván szinte úgy érezte,hogy egy
kis segítséggel Júlia-ra számítva meg tud lenni magában. És ki tudja lehet,hogy az orvos
amit mondott talán még is lesz valami reménység.
Julia igérte,hogy fog szerezni egy olyan kutyát neki amit erre a célra tanítottak be,de egyen-
lőre még kutatnak utánna mert arra nagy a kereslet.
A telefon szólt állandóan a sok sajnálatos kivánságok egyik a másik után.
Közben Júlia vissza vitte őt a kórházba amit Dr. Magyar kért mert további kisérletezéssel
próbálkoztak de egyenlőre még mindíg csak az igéret.
 
Egy esős novemberi nap,Melinda teját főzött magának előkotorászott valami kis sötemé-
nyeket,kényelembe helyezte magát.Júlia szerzett neki egy olyan órát amit újjaival érezhette
a számokat rajta a sötérség viágában. Amit ha bármennyire is megszokott már, még is
a borzalom vett erőt magán mert soha nem tudta,hogy körülötte mik történnek.
Melinda szerette a zenét,amit csak ritkán hallgatott mert mindíg valami zajra lett figyelmes.
Kis kortyot ivott a tejájábol,mikor valami zajra lett figyelmes.A háznak a hátsó ajtajátol
jött a hang, közelebb ment,hogy biztos legyen benne.
Réműlten tapasztalta,hogy a kulcs fordult a zárban két külömböző hang suttogott.
 

 

Melonda hallotta az ajtó nyílását,halál rémültem húzodott vissza a nappaliba ahol leemelte
a telefon kagylót semmi hang,elvághatták a vezetéket.Jó Isten mit fogok csinálni,nem tudom hová bújjak. míg így morfondírozott a hangok egyre közelebb jöttek.
-Jó estét,mindta egy hang,egyedül van ? Nem, a nővérem jön értem rövidesen amit csak félelmében mondott. Ugyanez a hang mondta a másiknak :
-Menny körbe a házba,nézz be mindenhová nincs-e valaki más itten.-
A férfi kinek revolver volt a kezében amit Melinda nem láthatott,egyre közelebb ment hozzá,
mert furcsának találta,hogy ez a nő nem őt nézi.Kezét húzta a nő szemei előtt egyik végtöl
a másikig,semmi.
- Maga vak ? Ekkor már Melinda kezdett sírni
-Igen,kérem ne bántsanak engem,elvihetnek mindent amit akarnak tehetetlen nő vagyok.
- Egyedül van ?
- Igen, ekkorra már a másik visszajött mondván : senki más nincs a házban.
Az első hang :
- Mi a neve
-Melinda, hosszú csend...
A két ember lehettek valami harminc év körüliek,elég durván beszéltek,nem nevezték meg
egymást a biztonság miatt.Szép csinosnak látták ezt a nőt,ki tudja mi lehet a gondolatukba.
- Figyeljen rám mondta az első hang,ha mindent úgy tesz ahogy mi akarjuk,semmi bántódása nem lesz de ha ellenkezik,az életével játszik.Melinda csak bólintott.
Maradjon itt csemdben amíg mi átnézzük a házat.
A két férfi kezdett kutatni mindenhol,kevés ékszert,pénzt találtak,látszlag nem voltak meg-
elégedve amit ők tudtak mert nem az első ház volt ahová betörtek. Éltek az alkalommal,
hogy egyedül vannak ebben a házban ezzel a szép nővel ki nem lát,és remélve,hogy
engedelmeskedik.Találtak valami italt amivel megkínálták Melindát aki visszautasította.
Kis idő után az egyik kézen fogta Melindát,bevezette a hállószobába.
Melinda remegett,gondolta,hogy mi fog következni s tudta,hogy nem tehet semmit.
A férfi kezdte lassan leszedni ruháját, Melinda húzóckodott,tólta a férfit magátol,
- Kérem ne tiltakozzon mert ha jó viseli magát mindketten élvezni fogjuk a szeretkezést.
Már csak a bugyija maradt rajta mikor a férfi felkapta rádobbta őt az ágyra.
 
- Melinda,erős lehet ez az ember,úgy felkapott mint a semmit..
Éreztem,hogy húzza le a bugyimat,csókolgatja a testemet,melleimet.Melinda nem volt szűz de elég rég volt,hogy szeretkezett
Éreztem,hogy ő is meztelen,kezembe adta a férfiasságát
amitöl  meghökkentem mert még soha nem éreztem ilyen hatalmas hímvesszőt a kezemben.
 -  Kérem legyen ovatos velem,félek - A férfi nem szólt....-,éreztem,hogy húzza a
fejemet le,hogy vegyem a számba remélve,hogy nem fog elélvezni. Hosszas játék után
éreztem,hogy az a hatalmas valami hatol belém könyörületlenül amit nem éreztem még
soha.Már azt hittem soha nem lesz vége,ez az ember kitartó sokáig tudja tartani magát.
Forgatott engem össze,vissza,sokszor már nem tudtam,hogy mit akar mindent kipróbált
és még mindíg nem élvezett el.Már azt hittem,hogy vége és akkor előről kezdte el.
Minden igyekezetem volt,hogy nem élvezzem a történteket,de egy idő után már nem tudtam
magamat megjátszani,egyre jobban kezdtem élvezni. Ennek az erős embernek a karjai
között vonaglottam, már akartam ! Egyre jobban csókolgattam őt,bíztattam,magamon kívül
voltam, a verejték csurgott rólam. Egyszercsak felsikoltottam, olyan hangosan a másik
ember beszalad a konyhábol nem tudta mi történt.
Ott feküdtem magamon kívül voltam,nekem eddig fogalmam se volt,hogy milyen az igazi
élvezet ami kihozott mindent belőlem annyira hogy utánna még egy pár percig remegtem.
Már nem gyűlöltem ezt az embert,sajnálom,hogy nem láthatom.Kérdeztem őt,ha megmondaná a nevét, Józsi :mondta semmi mást.-
 
A másik ember ennivalót készített a konyhában egy csomó tojást tört rántottának kolbásszal s mondta,hogy gyertek enni.Józsi odavezetett az asztalhoz ettünk.
A félelem vett erőt rajtam,hogy most talán a másik ember ugyanezt fogja velem végig
csinálni. de szerencsémre nem.Valami oknál fogva az az ember más volt.
Evés után Józsi azt mondta ne próbáljam jelenteni a történteket a rendőrségen mert
bajom lehet belőle.Amire igéretet tettem.
Ugyanúgy mentek ahogy jöttek.Ott ültem magamban sokáig elgondolkodva a történteken,
próbáltam eltüntetni minden nyomot amit a képességem engedett.
Másnap Júlia csengetett az ajtón,meglepedve mondta,hogy a telefonom nem működik.
Mondtam,tudom,kértem őt,hogy hívja szerelőt.   Júlia :
-Mi van veled,szokatlanul nézel ki,beteg vagy ? -
- Nem csak egy olyan éjszakám volt ami még soha nem történt velem és fáradtan ébredtem fel. Köszönöm,hogy jöttél,már vártalak.-
Melinda soha nem mondta meg a történteket senkinek, magában hordozta egy életem át.
A vakságán nem tudtak segíteni,egy idő után belenyugodott.Júlia szerzett neki egy kutyát
az lett a legjobb barátja,az élettársa.

.Váratlan meglepetés !

 

Tim 27 éves jóképű,izmos,nőtlen fiatalember aki élvezte az életet nem törődve politikai esemenyékkel.New York városában élt,dolgozott. Egy nap A colosszeum előtt ahol kiállításokat szoktak rendezni ezen a héten autó bamutató volt amit Tim szeretett volna látni. A pénzsztár előtt hosszú sor állt,nyár volt meglehetősen meleg és párás.Tim előtt egy közepes alkatu nő akin a tuha olyan feszes volt egy gyufaszálat sem lehetett volna bedugni. alája.Formás,izmos lábai mint pillérek tartottak egy gyönyörű szépséget.Testének minden domborulata,mintha kivánkozott volna ki a szabadba.Ruhája alatt minden kirajzolódott, nem kellet nagy fantázia megoldani a gombot. Timy így morfondírozott miközben gondolata egyre jobban merevedett,kezdte restelni a helyzetet.Balkezével benyúlt a nadrágzsebébe lejjebb húzta a műveletet Egyszercsak mintha a nő valamit érzett volna megfordult. -Timy ! Derégen láttalak ez aztán a meglepetés,hogy vagy ? Tim alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstöl : -Drága Máriám,ha csak tudtam volna,hogy Te vagy,most már elment a kedvem az autó- kiállítástol,gyere igyunk meg itt egy kávét,beszélgessünk egy kicsit olyan régen láttalak- Közeli kávézóban leültek,hosszan beszélgettek. -Tudod Timy én férjnél vagyok de nem vagyok túl boldog.Soha nem felejtem el azokat a boldog időket amiket veled töltöttem,te hoztad ki belőlem az igazo nőt minden tekintetben. Ha lenne kedved én itt lakom a második házban innen,gyere, had ismerjelek újbol meg.- Mária és tim beléptek a lakásban ami nem volt túl nagy.: - Gyere...éreztest velem mint régen,tudod még mindég szeretlek és mindent megtennék érted.- Tim nek nem kellett mondani kétszer már úgy is benne volt a hangulatba egymásnak estek csak úgy tépték le egymásrol a ruhadarabokat,Tim alig tudott betelni Mária csodás testével gondolta ez a nő a szerelemre született.Kinky.... hajlamai túlléptek minden képzeletet. Agyon csókolták egymás bájait mivel hatványozták az élevezeteket,míg végül kimerültek. Az ágyon fekve meztelenül nézték a mennyezetet cigaretta füstje kavargott a levegőben. Egyszercsak felrezzentek.!..kulcs fordult a zárban....ajto nyílt.... Mária és tim hirtelen magukra kaptak amit tudtak, az ajtóban Mária férje Jack állt revolver. rel a kezében. -Ki ez az ember,kérdezte Jack- Mária :-A barátom- Jack Timre fordította revolverét aki ráugrott kiütötte kezéböl a fegyvert mindketten a földön hevertek,püfölték egymást. Mária felvette a revolvert várta az alkalmat és-e pillanatban eldördült a fegyver Jeck holtan rogyott össze. -Tim,: Mária... ezt nem kellett volna,miért ölted meg ? Timy drága én nem tudnák ettöl az embertöl megszabadulni,tönkretenné az életemet,az a sok emlék visszajött nekem amiket veled töltöttem Te vagy az egyedüli ember aki engem ki tud elégíteni.- Tim felháborodva,nem tudta hirtelen mitévő legyen egy halott ember feküdt a szőnyegen.. Megvárták az estét,Becsavarták a hotestet egy pokrócban amit Tim a megfelelő alkalom- mal betett Máriának az autójában.. Éppen készülődtek az indulásra mikor egy rendőrautó villogó vörös lámpákkal behúzott a parkolóba a rémület kiverte a verejtéket rajtuk. A rendőrség kapott egy jelentést ebben a házban dulakodásrol fegyver dörrenéströl A rendőr odament az autojukhoz kopogott az ablakon s csak annyit látott,hogy két szerelmes egymásbaborúlva a nő majdnem félmeztelen volt úgy néztek ki,hogy vad ölelkezésben kezdenek. A rendőr : Hát ezek biztos nem hallhattak semmit s ment befelé a házban. Rögrön utánna Mária és tim kocsijukkal elhagyták a parkolót ismeretlen helyre mentek. Ismertek egy helyet ahol hatalmas szakadék van a hegyoldalba ott akarták eltüntetni a holtestet.Kinyitották a csomagtartót,s ahogy megragadták a pokrócban lévő holtat, valami nyöszörgést hallottak. Szörnyen megijedtek ! Jack még éll ! Ezt nem várták, mitévők legyenek ? Kis tanakodás után,úgy döntöttek még az éjszaka leple alatt elhajtanak egy körház közvetlen közekébe és ott hagyják a pokrócban betekert embert. Úgy is lett . Féltek, de minden kihalt volt,ami az előnyüket szolgálta. Letették a nyöszörgő embert a lépcső aljába Tim megnyomta a csengőt és amilyen gyorsan csak tudtak eltüntek. Nem mehettek vissza Mária lakásához féltek. Tim otthonában mentek ahol tovább tanakodtak,mi fog történni. MInd kettőnek munkahelye volt amiket nem lehetett feladni, gyanussá váltak volna.Abban egyeztek meg,hogy TIm lakásában fognak maradni mintha semmi nem történt volna.Naívságuk túllépet minden határt. Jack magágoz tért a mútő asztalon,kivették a golyót belőle,hívták a rendőrséget kik hama-rosan megjelentek. Jack elmondott mindent méghozzá eléggé kiszinezte a történtet,de egyet nem tudott fogalma sem volt Tim létéröl a nevét sem tudta. A rendőrség Máriát kőrözte fényképe mindenütt,újságokban,TV. ben. Tim szörnyen meg volt ijedve,hogy kerülhetett ő ebbe ? Máriát vádolta,ő miatta történt minden.Kérte,hogy adja fel magát rövidesen úgy is megtalálják a képéröl bárhol felis- merhetik.Mária belement,Elment a rendőrségre egyedül ahol előadta egy férfi akit meg- nevezett,Timoty nak hívják csak annyit tudott, aki halálosan belém szeretett annyira,hogy féltékenységében agyonlőtte a férjemet. Mária megadta Timnek a címét akit hamarosan letartóztattak aki a rendőrségen alőadta az ő igaz történetét. Rendőrségnek komoly problémája volt mindkét vádlottnak elhihető volt a vallomása csak Mária egyröl elfeledkezett, a nyomozók az ő lakásán megtalálták a fegyvert amin az ő ujlenyomai voltak.. Végül Mária belátta,hogy nincs mit tagadni,elismerte bűnét ami egy olyan hirtelen eset volt mikor az ember agya megzavarodik,nem tudja mit cselekszik. Mind ketten megkapták a rájuk szabott itéletet amit a börtönben letöltöttek. Szabadulásuk után soha nem látták egymást

Utoirat : A hűség a legszebb emberi tulajdonság és néha a legfájdalmasabb is,mert ahhoz,hogy valakihez hű légy,a másikhoz hűtlennek kell lenni,valakit el kell árulni ! 

 

A kisértés
 
Valamikor régen,az egyik Olaszországi utunk nevezetes,híres helyre vitt bennünket.
Rómáboll indult az autóbusz amin lehettünk vagy 30-35 en.
Az utunk Úmbria tartományba volt egy kis város ami Assisi nek hívnak.Umbria tartomány
ahogy az olaszok hívják :" Olaszország zöld szive" Mert ez az egyetlen állam aminek nincsen
tengerpartja.Kárpótlásul csodálatos zöld szinekben pompázik.
Assisi St. Ferenc alapította ezt a különleges fekvésű helyet közel ezer évvel ezelőtt.
Itt található a világ legrégibb hatalmas monostora,amit a híres szeneszerző Carl Orff látogatott meg évekkel ezelőtt és a szerzetesek dalaibol komponálta a ( Carmina Burána )
nevű kompoziciót az egyik kedvencem ami azóta világhírű lett..
Már többnyire láttam ott mindent,de a csoport akart még külön túrát tenni egy nevezetes
helyre ahová nekem már nem volt kedvem menni.A terv az volt hogy a túra végén a város
másik felében van egy évszázados régi hotel, a neve : Fontanella és ott fogunk ebédelni.
Mondtam feleségemnek én beülök egy taxiba és ott a hotel lobby  jában fogom megvárni a
csoportot.Egyfélóra teltével ott is voltam,gyönyörködtem a régi épületbe,patinás régiségébe.
Szebbnél szebb festmények,szobrok gondoltam akárcsak egy múzeum is lehetne.
Egyszercsak ahogy ültem egy fotelben arralettem figyelmes egy pár méterre tőlem egy
nő fésülködik a falon lógó tükörben.
A nő közepes nagyságú dús fekete haját fésülte,szépsége elbűvölte tekintetemet néha
rámnézet mosolyábol sok mindent értettem.Gondoltam megszólítom amit elvetettem ki
tudja miért,talán azárt mert nem tudol olaszul.
A fantáziám gyorsan dolgozott elképzeltem,hogy bérelek egy szobát ahová meghívom a
hölgyet és ahogy néztem amit a mosolyábol kivettem,nem is mondana nemet nekem.
 
-Gondolatomban vittem a szép nőt mint egy diadal jutalmat. Az olasz kreol bőrének illata
agyamban szállt,nem láttam semmit,senkit csak őt.öleltem,csókóltam nem tudtam betelni
vele.Azt gondoltam le fog dobni magárol mindent mint ahogy sok nő teszi de nem,kérte,
hogy segítsek levenni róla a szép grága ruhadarabjait amit örömmel tettem minden kis
darab egy külön izgalom volt nekem.Fiatal nő volt melei ágaskodtak amiket mohón csókol-
gattam.Ráfektettem az ágyra,az utolsó darabot a bugyiját húztam le róla, formás,szép lábai között a menyország kulcsa felejthetetlen örömökbe kezdett.
 
Hirtelen magamhoz tértem,merész gondolataim egy kicsit túlszárnyaltak bennem.
A hölgy éppen befejezte a fésülködést és nem tudtam elkerülni,hogy ne szólítsam meg,
Mondtam :
-You are beautiful -(maga gyönyörű ) Ő erre :
-Thank you - meglepett a válasz most már bántam ,hogy nem kezdtem diskurálni vele
korábban..Összeszedte holmiait és lassan ment el előttem gyönyörű mosolyát soha nem
felejtem.Távozva visszanézett többször,bennem a gondolatok örlődtek.
A hotel nagy ajtaja hirtelen kitárúlt a csoport megérkezett,feleségem mondta :
-Sajnálom,hogy unatkoznod kellett itt egymagadban-  
- Mondtam :-
- Eltelt gyorsabban mint gondoltam volna-
Az étteremben az ebéd rendkívül izletes,barárságos volt a hangulat, társalogtunk,mindenki mondta :
Sajnálhatod,hogy lemaradtál erröl az útrol,nagyon tanulságos volt.
Mondom : Nekem is.....
Az út visszafelé szép és hangulatos volt kora este volt mikor megérkeztünk az örök
romantikusok városába Rómába
 

 Veszélyes szerelem ! Kalifornia állam egyik kis külvárosában,kertes házak sorakoznak egymás utánba. Házak nem egyformák,az építészek mesterműveket kreáltak vevőik igényeire,van köztük földszintes,legtöbbje emeletes,a családi igényeknek megfeleően két,három autónak garage. Kertes házak ezek,sok helyen van úszómedence és minden elképzelhető a kényelemre. Átlag amerikai családok egy,két gyerekkel,többnyire gondtalan élettel. Bob Tailer : Hét éve házas,az első szerelmét vette el feleségül aki iskolatársa volt.Felsőbb iskolái elvégzése után jó állást kapott,egy közepes méretű vállalatnál mint beszerző ahol gyakran a hivatása más városokba szólította.Ilyenkor titkon a féltékenyég gyanuja örölte az idegeit mert nem bízott senkiben az volt a természete, amit szeretett volna levetni magárol,próbált de nem tudott. Féltékenysége mellett,szerette a fiatalabb nőket s ahol alkalom kínálkozott szeretett incselkedni velük. A hétéves házasságát kezdte unni,ki tudja mi lehetett a gondolatában.   Anna Tailer : Fiatal jó alaku inteligens nő, simán fésült gesztenye barna haja amiben egy két szőke tincs volt beültetve gondolván jól áll neki szerette a szépet.Anna és Bob között a házasságuk elejével minden jó volt, nem is kivánhattak volna jobbat, két gyereket szült Anna amik már elérték az öt és a hetedik évet. Anna nem dolgozott,gyerekeit nevelte amiben volt minden élvezete amit kezdett unni főleg mikor a férje elutazott két vagy három napra. Gyerekeit a sárga iskola autobusz felvette minden reggel, szabad volt a napja ilyenkor merész gondolatai túllépte a határokat vágyott valamire a kín egyre jobban őrölte. Történt aztán egy kis vásárlási útján szembe került egy jóképű fiatal enberrel aki látta annának a felizgult állapotát,kihasználva az alkalmat meghívta egy kávéra. - Bocsáson meg drága asszomyom,mikor megláttam nem birtam leküzdeni érzelmeimet a vágy kitört belőlem gondoltam meghalok ha nem ismerhetem meg. - Anna,maga minden nőnek ezt mondja ? (a férfi mosolygott,) mintha becsépelte volna,elfogadom a meghívását  szeretnék inni egy jó kávét. A férfi : az én nevem Zoltán, Anna vagyok,maga itt golgozik,?én gyakran ide járok nem láttam még itt soha. - Zoltán : Keves Anna maga olyan fiatal és gyönyörű,nem tudom minek köszönhetem a szerencsémet, hogy megismerhettem kérem adja meg a mobil számát nem,hogy elveszitsem - - Anna: Csak ne olyan gyorsan,vessük le a formalitásokat igyuk meg a pertut amit kávéval nem lehet, rendeljen két konykot amitöl legalább magamhoz térek. Koccintottak,Anna nem gyözött betelni Zoltán kék szemivel,hullámzó szőke hajával ilyen még soha nem történt velem,megőrülök ha ezt nem érhetem el.Hoszan beszélgettek aminek Anna szeretet volna minnél előbb befejezni.Kifelé menve Zoltán megölelte Annát a ház falához szorította mintha búcsúzni akarna hosszú csokot nyomott Anna nyakára amitöl Anna taljesen ki lett,mondván : Nézd Zoltán nem kertelek, ha van időd elviszlek egy helyre ahol jobban megismerhetlek. Beültek Anna autójában az út rövid volt Anna behúzott a házuk garázs jában ajtaja becsukodott maguk után. Felmentek a lakásban onnan a hállószobában ahol a ruhadarabok szállingóztak magukrol minden irányba. Vad ölelkezésekbe kezdtek,Zoltánnak szép izmos teste aminek a hímvesszője ágaskodott amivel Anna nem tudott betelni dicsérte csokolgatta,Zoltán ráfektette őtet az ágyra agyon csokolta azt a kéjtöl sóvárgo testet,amit Anna eddig még nem érzett.Szerelmüknek végett vetett az ijedelem a két gyerek hamarosan megérkezik,kik nem tudják ki ez az ember. Anna és Zoltán rendszeresen egyszer egy héten találkoztak mikor kielégítették vágyaikat. Bob mindíg sejtett valamit, amit nem tudott kitalálni,Anna mesterien palástolt mindent.Anna abbahagyta Zoltánnal való szerelmüket,az egyik gyerek beteg lett,férje gyakrabban volt otthon félt,hogy valami kitudódik   Anna elérte azt a pontot,mikor választania kellett a sex és a családi élet között. Zoltán egyre tolakodóbb lett.Anna félt,hogy valami kifog tudódni.Szerette fiait nagyon, egy alkalommal annyira veszélyes volt a helyzet azt gondolta most a férje mindent meg fog tudni de szerencséjére megúszta a majden elkerülhetetlent. Zoltánnal végképp megszakította a kapcsolatot ami örőlte az idegeit,mert kellett a sex ami nélkül szinte beteg lett. A férje elhanyagolta őtet már régen,próbált a kedvére járni,kedveskedni.Valamit érzett,amit próbált megfejteni de nem tudott,Anna nagyon aggódott.Leküzdve a gondokat gyerekeivel sokkal többet foglalkozott szabad idejükben vitte őket külömböző helyekre amit tudott,hogy kedvelni fognak,látta rajtuk boldogságukat. Telt az idő,a monoton mindennapi élet,ha gyerekei nem lennének megőrűlt volna már régen. Már szeptember végefelé járt az idő,borus,hidegre fordult az idő mikor egy este gyerekei már nyugovóra tértek,Anna egyedül volt,mint sok más alkalommal,késő estig olvasni szokott az ágyában,hallotta az esőt egyre jobban. Egyszercak valami zajt hallott nem volt biztos benne,sokszor megtévesztette a hűtőszekrény jégcsinállója ami kis zajt csináll mikor a jégek leesnek a tartóban. Anna figyelt most már másodszor hallott különleges megtéveszthetetlen zajt.megijedt.Mit csinálhatna egy gyenge nő abban a bizonytalanságban hívhatja a rendőrséget,amig kiérnének addig sok minden történhet.Eszébe jutott a férjének van egy revolvere amit az éjjeli szekrényé ben tart,megnézte,töltve volt.Magára húzta a hálló köntösét,az emeleti feljáró tetején volt egy kis rész ahonnan lelehetett látni a nappali egy részébe.Sötét volt,Anna nagyon figyelt.Egyszercsak egy sötét árnyat látott húzódni az egyik végböl a másikba,szörnyen megijedt,most már késő talefonálni,meghallaná a hangomat. Gondolta nem megamat a gyerekeimet féltem.Anna nem mozdult a helyéröl gondolta sok értékes dolgok vannak a ház alsó részében s talán nem is jönne fel, az lenne a szerencsém. Síri csend,talán már elment vitte a cuccot amit akart. A következő pillanatban a halál rémülete vett rajta erőt a lépcső aljánál fekete ruhában a fején valami sí maszk,kezében hatalmas kés kezdett feljönni a lépcsőn. Annának soha nem volt fegyver a kezében,gondolta most választásom nincsen és eldördült a fegyver,kétszer és még egyszer,mind a három golyó telitalálat volt,az ember a korlátba kapaszkodva csúszott vissza elterült a parketten. A gyerekek kirohantak a hállószobábol Anna viszaterelte őket mondván maradjanak csendben.Hívta a rendőrséget kik rövidesen megjelentek megvizsgálták  az embert ki halott volt.Sok kérdeződések amikre Annának kellett válaszolni.A detektív aki a rendőrőkkel jött, nézte a holtestet kezdte lehúzni róla az álarcot anna látván azt felsikoltott. A detektív csodálkozva nézett Annára kérdezvén :ismeri talán, Igen mondta Anna, A férjem !  

A halál rémülete...
 
Szűz szigetek.
 
Sok van belőlük időt vesz igénybe mind megnevezni.Az egyik legnépszerűbb szűz sziget,
Sent Thomas a carribian tengerbe,csodálatos éghajlata vonza a turistákat pár száz éve.
Holland hajósok fedezték fel 1657-ben amit később a Dán kormány vett meg és legvégül
az 1850 es években Amerika tulajdonában került.
Valamikor az 1700 as években itt volt a rabszolgakereskedelem központja.
Hegyes vidék legmagasabb pontja 1500-méter,a sziget lakói régóta kimondottan a túrista forgalombol élnek.
Tenger partjai vetélkednek a világ legszebb nyaraló pertjaival,bársonyos kristálytiszta vize
vonza a túristákat.
Többször voltam itt legelőször a hatvanas években hasonlítva a mai modern élethez a
sziget óriási válltozáson ment keresztül mindenféle szempontbol.
A történet amiröl írok talán közel marminc évvel ezelőtt történt január végén ahol két hetet
töltöttünk a szigeten  Nyaralásunk végefelé megelégedve pakoltunk, taxit hívtunk és,útban voltunk a repülőtér felé,enyhe tropusi szél fújdogált
 
Bermuda háromszög.
 
Légirányba 7-8 száz mérföldre van New York városátol
Ez a nevezetes hely,ami az elmúlt kétszáz évben sokat foglalkoztatja a tudós embereket.
Ez a hely ahol hajók,süllyedtek el,repülők zuhantak bele az óceánban és ezidáig senki
nem talált rá választ.Valami mágneses erelye lehet a környéknek.
A legnevezetesebb eset az ötvenes években mikor hat amerikai vadászgép egyszerre
eltünt ezen a helyen amiket még a mai napig sem találtak meg.
A szerencsétlenségek iodőpontja kiszámíthatatlan,van hogy hosszú ideig nem történik
semmi és egyszerre csak Bum.
 
Visszatérve a történetemhez,már benn ültünk aTWA utasszállítóba kényelmesen elhelyez-
kedtünk,kora reggel volt,gyönyörű szép idő. A kiszolgáló személyzet készülődött a reggeli
kiosztásra először a kávét és egyébb italokat utánna a meleg reggeliket tologatták kis
kocsijaikkal a sorok között.
Egyszercsak valami nem várt dolog történt,éppen a Bermuda háromszög felett voltunk
mikor a gép fejjel lefelé függőleges irányban zuhant lefelé.Tálcák ételekkel italokkal repültek a lvevegőben utasok sikítoztak,a halál rémülete volt mindenkin.
Aki nem volt becsatolva repült lefelé a kiszolgálók mind olyan hirtelen történt nem is lehetett
gondolni másra csak a halálra.
Feleségemmel megöleltük egymást ő sírt én megréműltem néztem rá szemeinkben a
halál félelme.Az egász talán három percig tartott. Egy idő után a pilótának sikerült kikerülni a légüres térböl mert a magyarázat  a történtekre az volt.
Arra gondoltam habár azok a sok hajók ?
 
Komoly,súlyos sebesültek voltak a kiszolgálók között kik nem tudtak valamibe begkapaszkodni,a gép belselye mint egy szemetes láda a sok étel repült a levegőben,
emberek jajgattak,sírtak,imádkoztak.
Sent Thomas és New York között a távolság talán három óra.Mire megérkeztünk New-
york ba mentőautó sora várta a gépünket,ujságok napokig csak ezzel foglalkoztak.
Mi lekéstük a másik gépet amivel repültünk volna Californiába ott maradtunk egy éjjelre,
másnap folytattuk az utunkat.
Mint tapasztalt utazók szerte a világban a sok repülő kaland között ez volt a legborzasztóbb.

 Egy felejthetetlen rossz emlék amiböl szerencsésen megmenekültünk.



Emili....
 
Valamikor régen még kamasz koromban vágyódtam a szép klasszikus
zenék után,sokat jártam olyan helyekre ahol azokat megtaláltam.
többek között a zongora volt ami a legjobban tetszett, szerettem volna
elsajátítani a mesterséget.Azok a fekete fehér billentyűk elvarázsolták
az elmémet.Érdeklődtem több helyen ki volna az,aki privátilag tanítana
engem.Nagyon ajánlottak egy nevet akinek a tehetsége ismeretes.
Kassai Emília volt a hölgy neve,ki a belvárosban lakott. Egy szép napon becsengettem az ajtón.Egy kicsit izgatott voltam mert nem tudtam,hogy mit várhatok attól akivel most találkozni fogok. Sokszor az
elképzeléseink egészen mások.
Kis idő múltán az ajtó nyílt egy szép nő állt előttem hosszú fekete haja
szabadon lebegett mögötte ami leért egészen a derekáig.Találgattam
magamban a korát ami talán tíz,vagy tizenöt évvel idősebb lehetett
nálam.Elegáns kinézetű úri hölgy volt.Mondtam,hogy miért jöttem.
Bemutatkoztunk,
-Kitől kapta a nevemet?-Kérdezte ő
-Egy ismerősömtől mondtam én-
-Mutassa a kezét!-Megmutattam,nézegette s mondta,hogy rendben van
megmondta,hogy mennyit kell fizetnem havonta s egyszer egy héten
ad leckét,elvárja,hogy pontos legyek,mert az ideje drága.
 
Eljött a következő hét,kissé ideges voltam a természetemnél fogva
soha nem barátkoztam könnyen emberekkel.
Mikor beléptem a hölgy kellemesebben fogadott mint előzőleg.
Kezet fogtunk s mondta,hogy szólíthatom Emilinek ami engem nagyon
megnyugtatott. .Hatalmas zongorája volt mint amilyeneket koncerteken
lehet csak látni.Nézegettem a falon mindenféle bekeretezett elismeréseket,kitüntetéseket.Kellemesen beszélgettünk,leültünk a
zongora előtti kis padra.Emilinek hosszú ujjai voltak amik csodálatosan
futottak végig a zongora billentyűin Nekem egy bérelt zongorám volt
amin naponta gyakoroltam.
Már a harmadik hetében voltunk a leckéknek,mikor Emili rendkívül
barátságos lett.Gyakorlás közben a kezét rátette az enyémre amit
kihívónak gondoltam,éreztem a lüktető vért benne,bohém tekintete
szinte megvarázsolt.
Magához húzott,megölelt s mondta,hogy mikor először meglátott,valami
vágyat érzett irántam és tovább már nem tudta tartani az érzelmeit.
 
Megmondom őszintén,meglepett a dolog s mivel én sem voltam fából,
nem tiltakoztam mellesleg tetszett a dolog,habár ilyen kor különbséggel
még nem találkoztam.Vad csókolódzásokba kezdtünk és nem sokára
a szőnyegen hevertünk.Az volt zongora leckémnek az utolsó napja.
Azután már csak esténként jártam oda.
Barátságunk egyre melegebb lett,s rájöttem Emili belém szeretett.
Amit reméltem,hogy nem visz túlzásba.Minden alkalommal az estét
úgy kezdte,játszott egy gyönyörű klasszikus darabot részemre.
Egy nap meglepett levágatta gyönyörű hosszú haját ami nekem nem
tetszett,de nem akartam kiábrándítani mert tudtam,hogy nekem
csinálta gondolván fiatalabbnak fog kinézni.
Észrevettem mindent elkövet,hogy kielégítsen ajándékokat vett,mondta
soha nem szeretett senkit úgy mint engem.
Ez így ment közel két évig,több ízben akartam feladni a kapcsolatot
de mindég olyan kedves volt hozzám szinte lefegyverzett.
 
Egy nap megismerkedtem egy hozzám való fiatal lánnyal ki három évvel
fiatalabb volt nálam.Édes pofa volt ,vidám mosolya páratlan volt.
Elhatároztam,hogy itt van most az alkalom.Vettem egy hatalmas csokor
rózsát és beállítottam Emilihez.Ijedség volt rajta,sejtett valamit.
Bevallottam tervemet,kértem,hogy értse meg a mi kapcsolatunk örökké
nem tarthat.Kapcsolatot mondtam mert én nem voltam szerelmes
Emilibe.Utoljára átöleltem őt és távoztam.
Mikor az ajtó becsukódott mögöttem,fellélegeztem,sajnáltam Emilit akit
utoljára láttam.
 

 

A zongora tanulással nem sokra mentem,azon túl csak magam gyakoroltam.Később mikor tehettem vettem egy gyönyörű zongorát
ami a házunk dísze lett.Feleségemmel mind ketten játszunk rajta
kedvtelésünkre.
Azóta az évek során sokszor gondoltam Emilire,vajon mi történhetett vele,akaratlanul összetörtem egy nő szívét.
 
Egy pohár tej.....
 
Valamikor hajdanába volt egy fiatal fiú,iskolába járt naponta ami elég hosszú út volt az
iskoláig sokszor elfáradt.
A fiú neve Steve magas vézna gyerek mindenki azt gondolta róla,hogy beteg.
Steve a mindennapi útján nagyon elfáradt meleg volt, s gondolta megáll egy háznál és
kér egy pohár tejet.Látván a névtáblán a nevet becsengetett.
Középkorú nő nyitott ajtót. Steve :
Jó reggelt Mrs.Taylor
Jó reggelt fiam mivel szolgálhatok ?
Kaphatnék egy pohár tejet megfizetnék érte.
Mrs.Taylor :szivesen csak gyere be,olyen vézna vagy fiam neked igazán kell a tej,
mi a neved : Steve Fisher.
Steve próbált kiguberálni zsebéböl egy nickel-t a tejért de a néni csak mondta :
Tedd el fiam,neked kell az,majd ha egyszer gazdag leszel fisszafizetheted a tej árát.
 
Így ment ez sokáig néha egy kis diskurába elegyedtek Steve megtudta hogy a jószivű néni
özvegy szegény asszony kinek nincs a világon senkije aki szivesen elbeszélget vele,
szinte alig várja azt a reggelt mikor a fiú becsenget.
Egyszercsak nagy szomorúságára a fiú nem jött többet,évek múltak el sok évek,szegény
asszony beteg lett.Korházba kerűlt súlyos műtétre lett volna szüksége nem volt pénze az a
komplikált műtét sokba került a biztosító nem fizette.
Gondolta hazaviteti magát más megoldás nincsen otthon fog meghalni nagy csendben.
 

 

Egy nap jöttek hozzá,hogy a korház talált egy megoldást és kitűzik a napot a műtétre
amitöl a néni félt nem tudhatta ennek mi lesz a vége.
A műtét hosszú volt ő nem is gondolta,hogy ezt túl foja élni,de mikor kinyitotta szemeit,
hálával a jó égnek,úgy nézett ki,hogy minden rendben lett.
Mielőtt hazakerült volna az indulás előtt megkapta a számlát ami egy hatalmas összeg volt
amitöl nagyon megijedt.Tovább olvasgatta alatta:
Minden egy pohár tejjel lett kifizetve
Dr. Steve Fisher
 
Steve azután gyakran látogatta az idős nénit,mert soha nem felejtette el az a pohár tejet
amit olyan jó szivvel a néni adott
 
 
 
Vietnám  ( Indókína )
 
Van már 40 éve,hogy egy hajóutunk alkalmával a félelmetes Vietnámban kötöttünk ki,
közel az egyik legdélib városkában aminek a neve Do Nang ahol a Vietnám-Amerika
legvéresebb harca folyt.
Ha megnézzük a térképet Vietnám mint egy hosszú nagrágszíj nyúlik több ezer kilóméteren
a délkínai tengerbe.Vietnám közel ezer éves föggetlenségnek örvendett mikor II.háborúba
a Japánok elfoglalták országukat aminek a Japán kapituláció vetett véget.
Amit a franciák kihasználva bekebelezték az országot ami közel 30 évig tartott.
Vietnám társadalmi helyzete hosszú évek során a nép vágyódott a kommunista rendszerre.
Keleti tartományban élő Ho Chi Minh forradalmár lázította a népet,fegyverkeztek az elnyomók ellen.
1956-volt az év,a magyar forradalom sok fiatal magyart kényszerített idegen osrszágokban,
közülük sokan a Franciaországba.Számtalan közülük kik nem találták meg az élet lehető-
ségüket beálltak a Francia idegenlégióban.A franciák kaptak az alkalmon kellet a sok ember sok fiatal magyar fiuk Vietnámba végezték az életüket.(Nekem is volt egy barátom
ott akiröl soha többet nem hallottam )
Gyilkos háború volt, a franciák küzdöttek utolsó eberig Ho Chi Minh fekete pizsamás emberei ellen kik a saját hazájukért minden csepp vérért megszenvedtek a kommunista
győzelem nekik sokat jelentett.
Amerika látta a Frenciák lassan elvéreznek,mikor nagy haderővel a parton megjelentek.
Segítettek a franciáknak,hogy mentsék amit csal lehetett.
Megkezdődött egy esztelen,meggondolatlan,gyilkos háború amit talán nem is gondoltak
komolyan,hogy megnyerhető,de az amerikai fegyvergyárosoknak érdeke volt,hogy húzzák,
szerették volna ha soha nem lenne vége,az embernek ott nem volt értéke.
1976 ot írtak mikor az amerikai politikusok Párizsban Ho Chi Minh embereivel megegyeztek a háborúnak vége lett.
58-ezer fiatal katona hagyta ott életét,30-ezer nyomorék,a hatalmas költségeket nem is
említve ami az országot súlyos problémába helyezte.A fegyvergyárosok azóta is röhögnek
nézve a hatalmas jövedelmet.Amit nem felejtettek el mert nemsokára újjabb háborút kezdtek.
Hajónk kikötött most már a komunista Vietnámba ahol szerte széjjel vörös lobogók hirdették a győzelmet és az éhes proletárok reménykedtek.
Autóbusszal vittek hosszú úton a városba s amiket láttunk csak ámúltunk.Kiégett erődít-
mányek roncs helikopterek ezrei felhalmozva,repülők,kifüstült tankok rombadőlt épületek.
Itt-ott látni lehetett,hogy bivajok,sok helyen emberek húzták az ekét a rizsföldeken.
Mekong Delta folyó mellett,egy öreg szállóba letelepedtünk ahol minden úgy nézett ki
mintha mi fogjuk megvendégelni őket.A szegénység nem kifejezés amiket láttunk.
Frissen főtt rizst tettek az asztalra pár tányérban ananász karikák amik talán még a
menekülő katonák ittmaradt hagyománya.Narancs szörpöt kaptunk papír poharakban.
legtöbben nem nyúltunk semmihez habár bíztattak közülünk többen,hogy nem szép
visszautasítani a vendégszeretetet.
Beszélgettünk egy-két fiatal emberrel kik tudtak angolul félve mondták,hogy nagyon rossz
a helyzet éheznek az emberek . Ezerszámba vannak újszülöttek kik amerikai katonáktol
születtek egyik részhez sem tartoznak mindenki elfordul tőlük.
Vietnámiak Budhisták több mint 80 millió lakós ami valamikor szép ország lehetett az
igazi vietnámíz cusin kitünő hírnek örvend az emberek mindíg mossolyognak akárcsak
a kínaiak elvégre az ő leszármazottaik.
Még maradhattunk volna egy másik napot de mindnyájan úgy döntöttünk,hogy szeretnénk
visszamenni a hajóra ahol civizilált körülmények között mindenünk megvolt.
Ajándékba a Vietnámi kommunista körmánytol mindenki kapott egy cintányér féle
szalmábol font fejfedőt amit azóta is örzök.
Késő délután volt már mikor megérkeztünk a hajónkhoz ahol nagy vacsorával vártak
bennünket.Ez a Vietnámi kiruccanás nem volt semmiféle kényelemhez kötve amire előre
figyelmeztettek bennünket,de amiket láttunk,első kézböl tanuskodhattunk.
Hajónk egy másik nagy út előtt állott,vagy is úszott Borneó hatalmas szigete a következő
Állomásunk ahol tudtunkkal nem olyan régen még emberevők voltak

 

 


Kovács Misi.....

Valamikor réges-régen,még a második világháború előtti időkben,volt egy fiatal kisfiú,
Kovács Misi néven.Egy kicsit szégyenlős,de igazi magyar fajta.
Szegény család gyereke volt,egyedül az anyja nevelte,Misinek két kisebb testvére volt.
Akkoriban - akárcsak most - a szegénység nem volt újdonság.Sok féle ok miatt lehetett lecsúszni a mélybe ahonnan kimászni szinte lehetetlen volt.
A kis Misi talán 10-11 éves lehetett,iskola előtt munkába járt. Minden reggel öt órakor
kelt,s a közeli tejcsarnokból tejet hordott a megrendelt helyekre.Korához képest nehéz
munka volt,de minden kicsi segített édesanyjának.
Két részből álló erős vászonból készült válltartó elöl és hátul öt-öt literes üveg tejet
hordozott ami jól meghúzta a vállát s mire beért az iskolába nyolc órára eléggé el volt
fáradva.Mindennek ellenére eleven gyerek volt,és ha volt kedve a hétvégeken,kiment a
grundra focizni a többi gyerekekkel.
Egyszer a fiúk nagy izgalomban voltak,ki fogja megnyerni a meccset,amiben jól bele-
melegedtek.Kis Misi a játék után nekiesett a hideg víznek,leforrázta tüdejét és kórházba került.Édesanyja nagyon megijedt,járt le,fel segítséget keresett.
Egy helyen ígéretet kapott,hogy egy szezonra felveszik a kis Misit a Rózsadombi
tüdőszanatórium erdei iskolájába.Ami egy erdőség közepében volt.
Két internátus épület fiúknak,lányoknak.A harmadik épület az iskola ahol tanultak és étkeztek.A kettő között elég nagy távolság volt,és mire az egyik helyből a
másikba értek,teleszívhatták magukat friss erdei levegővel.
Kovács Misi beköltözött az internátusba,s szomorúan tapasztalta,hogy a többi gyerekek mind gazdag családok fiai,lányai,akik a legszebb öltözetben jelentek meg,
s mikor végignézett saját magán,látta az elnyűtt,kopott ruházatát,restellte magát.
Misi élt ezzel a tudattal már régóta,mindig látta a különbséget. .Az anyja látta ezt és
mindig vigasztalta,hogy egyszer majd minden jobbra fordul.
Kis Misi várta nagyon a jobbrafordulást,s idővel belátta,hogy ha csak valami csoda
nem történik,nem lesz változás.Az idő télre járt az erdei iskolában.Misinek a cipője
kilyukadt,ahová a víz befolyhatott,amit sokan észrevettek de Ő tudta,hogy tűrni kell,
mert szegény anyja nem tud másik cipőt venni.
Az iskolában minden osztály vegyes volt fiúkkal,lányokkal.Az ő osztályában volt egy
csodás szép lányka,mint egy baba,gyönyörű szemekkel.Kis Misi reménytelenül
ábrándozott.Hogy is jöhetne egy ilyen szegény fiú a gazdagok közelébe.
Nem egyszer volt,hogy éjjel könnyei hulltak a párnájára fájdalmába.
Egy nap a tanító jött be egy pár cipővel,amit letett az asztala mellett a dobogó szélére.
A gyerekek közül többen kitalálták,hogy mi lesz a cipővel ismerve Misi szakadt cipőjét.
A tanító tett-vett az asztalánál,egyszer csak felállt,s mondta Misi nevét.
Misi félénken válaszolt,de szeretett volna elsüllyedni a föld alá szégyenében.
Gondolta a tanító megfogja őt szégyeníteni az egész osztály előtt.Gondolt a titkos kis
szerelmére,mindenre.Hiszen nem is a cipő,ami nem jöhetett volna jobbkor,csak a
tudat,hogy Ő van egyedül a sok diák között ilyen szerencsétlen helyzetben.
És ha a tanítónak lett volna egy kis szíve odaadhatta volna óra után,hogy ne hozza őt
szégyenbe.
-Gyere ide fiam!-szólt a tanító.Misi ment,megállt a tanító előtt.
-Ezt a pár cipőt valaki ajándékozta,neked nagy szükséged van rá,jobb ha itt mindjárt
megcseréled,a régit bedobhatod a szemétbe.
A fiú gondolta,ez még rosszabb,de engedelmeskedett,leült a dobogó szélére,meg-
cserélte a cipőit,ami két számmal nagyobb volt az övéinél.Megköszönte a tanítónak
meghajolt és visszament helyére.Elviselt mindent, az élet lassan tanította őt.
Mikor vége lett a tanévnek Misi végre hazamehetett.Az anyja jött érte,s mikor hazaérkeztek,az asztalon egy csomag várta őt,amit kíváncsian bontott ki s boldogság
sugárzott az arcán,mikor látta az új cipőket.Az volt az első új cipője életében.
Kovács Misi elvégezte felsőbb iskoláit,különb ember lett belőle mint sokan mások,
akiknek mindent megadatott az élet.
Csak azok tudják értékelni az életet igazán akik szenvedtek érte !

I

                               A katona......
Fiatal katona megy a kórház folyosóján,mikor az egyik kórteremből egy ápoló nő int neki,
hogy jöjjön.Az ágyon 65-év körüli ember fekszik,aki súlyos szívbetegségben éli az utolsó óráit.
Az ápolónő mondja a betegnek
-itt van a fia- mire a beteg éppen,hogy csak egy kicsit kinyitotta a szemét,s látta a katona
egyenruháját.A katona megfogta az öregúr kezét és szorított az ujjain tudatva,hogy nincs egyedül.
Már estefelé járt,az ápolónő hozott egy széket,
- Üljön le - mondta neki.A katona leült és alkalmakként szorított egyet a beted kezén,ami a szeretetet
jelentette,a beteg viszonozta.
Síri csend volt a kórteremben,néha egy - egy beteg nyöszörgését lehetett hallani.Hajnalodott a
katona még mindíg fogta a beteg kezét s néha bíztató kedves szavakat mondott neki,amire a
beteg nem felelt.
Az idős ember csendesen meghalt.A katona elengedte a kezét,megnyomta a csengőt,hívta az
ápolónőt,aki nagy sokára megjelent és kezdte a szokásos sajnálkozó mondanivalókat magolni,
miközben a katona szavába vágott :
- ki volt ez az ember?
- A maga apja. - válaszolt a nővér.
- Én most láttam ezt az embert életemben először!
- Miért nem szólt mikor idevezettem?
- Láttam a haldokló embert,akinek kellett a fia.Úgysem ismert volna meg az ő állapotában.Gondoltam
maradok vele az utolsó óráiban. Én egy küldetésben jöttem,közölni Kovács Istvánnal,hogy a
fia meghalt Afganisztánban.Ki volt ez az ember?
Az ápolónőnek könnyek csordultak ki szemeiből mondván:
Kovács István
Mi spituális alanya vagyunk a teremtőnknek azért lettünk teremtve erre a földre.

 

Tegyél  ma valami jót valakivel,mert soha nem tudhatod mikor lesz neked rá szükséged...



A ködös Albion...

Régebben mintha második otthonom lett volna Lányom London mellett egy kis városban
ment férjhez egy ott állomásozó amerikai katona tiszthez.
Bevallom Anglia mindíg kedvenc helyem volt szeretem a végtelen történelmüket,végváraik,
szerte az országban tündökölnek.Nem lehet kifogyni a látnivalókbol talán akik ott élnek
sem láttak mindent.
 Szerintem a legnagyobb érdekesség a Westminister Abbey ami London város
gyöngye.Koronázási katedrális amit 960-ban kezdtek építeni ami közel 150-évig tartott.
Az Abbey a Gothic építészet legszebb remekműve.Világ hírességek,királyok,királynők,
Írók,tudosk a listának nincs vége kik itt lettek eltemetve falban vagy a márvány padlózat
alatt.Körben járni a katedráliat ismerkedve több mint ezer éves Angol történelemmel
A Tower of London .Londonnak a tornya ami évszázadokon át börtön volt,az egyik része
két emelet mélységben a föld alatt az angol királyság éskszerháza,múzeuma ahol
hihetetlen értékű királyi ékszerek koronák láthatok.
A St, Paul katedrális,a Londom National Múzeum ami a világ egyik legnagyobbja.
A Piccadilly Cirkus (ami egy körtér a város közepén )számtalan parkok,a legnagyobb és
a legnépszerűbb a Hyde park a város közepén.
Túristáknak a legnépszerűbb látványosság a Buckingham Palace előtti őrségváltás amit
mindenkinek látni kell mert nincs még egy ilyen.
Egy alkalommal Queen Elizabeth jotékony célra pénzt gyüjtött es az volt az első különleges
alkalom,hogy megnyitották a palotát látogatok számára jó borsos árért
Mondhatom felejthetetlen élményben volt részünk akárcsak egy múzeum felbecsülhetetlen
értékek tárúltak szemeink elé.Időzni nem lehetett csak egy röpke pillanatot tölteni egyes
tárgyak előtt.A királyi pár nem volt jelen habár köztudott a Queen Elizabeth nagyon népszerű és közvetlen szereti a népét.Talán egy ritkaság részemröl,hogy egy évben születtem vele. A nép nagy százaléka imádja a királyságot habár mindíg voltak és lesznek
kivételesek kik unják a nagy költséges cécót,szeretnének köztársaságot.Habár tudjuk,
hogy a közrársaság is egy szemfényvesztés pompa nélkül.
Alkony tájt végighajózni a Thames csendes folyóján ami egy csodálatos benyomást kelt a
város képéröl.
Auóbusszal utaztunk fel északra ahol William Shakespeare szülőházát látogattuk Stratford
városában az Avon folyónál.Régi igazi Anglo - Saxon település ahol érdemes hosszabb
időt tölteni a sok látvényosság miatt a régi évszázados házakat.
Nem messze innen az Oxford és Cambridge egyetemeket látogattuk amik mind egyedüli
csodálatos érzelmeket biztosítanak a tudomány hódolóinak.
Sok a látnivaló,soha sincs elég idő,bejártuk Írországot,Skóciát amikröl talán egy más
alkalommal teszek említést.
Ha netán valakit érdekelne az angolok története egy könnyebb értékelésben ami vissza
vezethető a Viking és a Római birodalom aranykorába nem tudom,hogy lefordították-e
Ken Folett könyveit az egyik a ( Pillars of the Earth ) A földnek az oszlopai ami jó képet ad az akkori életröl.

Látni,tapasztalni,Tanulni az élet sója :!

Háborúkban nincsenek győztesek.....

 

Háborúkban nincsenek győztesek,valamilyen formában mindenki veszít sok életet..

Tizenhét éves voltam,mikor az esztelen háború végefelé jártunk.A bombázások egyre

gyakrabban lettek,sokan idegösszeroppanést kaptak a légiriadó hangjától.

Láncos bombákat dobtak le,egész háztömbök omlottak össze.

Nyolcadik kerületi négyemeletes házban laktunk,(ami valamikor tisztességes 

környéknek mondhattunk).Az elején csak éjjel jöttek a bombázók,később már

éjjel,nappal kiszámíthatatlan időben.Akkor már a lakók mind a pincében laktak.

Voltak akik a saját pince helységükben ami nem volt valami nagy de kenyelmesebb

volt mint a közös nagy légvédelmi ovótérben átvészelni az idegfeszítő időt.

A mi privát pincehelységünk az épület hátsó felében volt a második lépcsőház

alatt amit valamikor mint cseléd lépcsőháznak hívtak.A pincénk két kis helységből

állott amit kimondottan fa és szén tárolásnak használtunk.

Tüzelőnk már régen elfogyott,oda vittük értékesebb holmijainkat remélve,hogy

megmaradnak.Zsúfoltan,de volt annyi hely,hogy két ágyat tettünk be ahol

négyen aludtunk,anyánk és három fiúgyerek.

Az idősebbik testvérem 19 éves légvédelmi szolgálatott teljesített a városban ami

kegyetlen munka volt, élő vagy holtakat menteni a romok alol.

Karácsony előtt vólt,még nem töltöttem be a 18-ik évemet mikor a riadó megszólalt.

Achtung,achtung luft alarm,vigyázat légiveszély amit számtalanszor mondott be a

rádió,aminek a hangjátol a gyenge idegzetűek hisztérikusak lettek.

A villanyvilágítást elveszítettük régen gyertyalángnál vacogtunk a hideg pincében.

MIkor egyszer csak borzasztó,hatalmas zajt hallotunk magunk felett.

Ijedten összenéztünk,láttuk,hogy mindnyájan hófehérek lettünk a vakolattól ami a

pince falárol keletkezett.

Nagyon megijedtünk,azt gondoltuk a ház összeomlott felettünk,csak hárman voltunk

bátyám szolgálaton vólt.Mondtam anyámnak megyek megnézem mi történt aki

hevesen tiltakozott,de engem nem lehetett visszatartani.

Ahogy kiértem a pincéböl nem láttam semmi különöset,amíg kezdtem felfelé menni

a lépcsőházba.Az első emeletig még nem volt semmi látható kár,a második

emeletnél már több lépcsőfok hoányzott a korlátba kellett kapaszkodjak.

Mikor kezdtem felfelé menni a harmadik emeletig ahol a lakásunk volt meggondolandó

volt,hogy tovább mennyek-e,négy,öt lécsőfok is hiányzott a korlát nélkül nem

tudtam volna tovább menni.MIkor nagy nehezen felértem,távlatbol néztem a

lakás ajtónkat amin nem láttam semmit.Lassan, ovatosan közeledtem, az ajtónkon

kovácsolt rács mögötte üveg ami hiányzott s mikor benéztem nagy félelmet

éreztem az ajtó mögött nem volt semmi csak a hatalmas üresség,a négy

emelet összerogyott a földszintig.

Mindenünk odaveszett csak az  maradt meg ami rajtunk volt.Szegény anyám

sokáig sírt.hontalanok lettünk,csak egy dohos pince volt a menhelyünk.

 

Folytatom....

 

 

A háborúkban...II.rész.

 

Ettöl kezdve az élet megváltozott számunkra,tudva,hogy nincs hová visszatérni.

Nem voltunk egyedül a háznak azon a felén minden lakónak hasonló volt a helyzete.

Az orosz front gyorsan közeledett,a káosz egyre nagyobb lett.Bombázók most már jöttek kiszámíthatatlan

időkbe és azok a meglepetések súlyos kárt okoztak mindenbe. Kis orosz gépek szállingóztak a város

felett gépfegyverrel lőttek minden mozgó életet.

A helyzetünk a legrosszabb volt amit képzelni sem lehetett,villany,víz nem volt,gyertyáink elfogytak,cipő-

krémbe tugtunk kanocot azt égettük.

Házunkban három zsidó család bújkált amiről mindenki tudott.Egy nap egy öreg zsidó meghalt akinek

gyümölcs üzlete volt a házba már régóta ott laktak.Kerestek ajánlkozókat akik kiviszik az öreget a

közeli térre eltemetni.

A Józsefvárosi katolikus templom mellett volt a Mária Terézia tér ahová mi gyerekek szoktunk menni játszani.Oda vittük a bácsit magam és egy idősebb ember kik válaltuk,hogy elhantoljuk őt a téren

Találtunk egy batárszerűséget amere rátettük az öreget egy csákány és két lapát volt amivel akartuk

ásni a sírhelyet.Nem számítottunk a hideg téli fagyra mikor elkezdtük ásni a földet ami olyan kemény

volt mint a szikla. Gondoltuk ideiglenesen jó lesz,csak olyan mély gödröt ástunk,hogy éppen csak

befedte pokrócba volt takarva amit a megmaradt fagyos földel betakartuk.

Nekem veszélyes volt az utcára menni mert 17-éves létemre az új rendelet szerint katona köteles voltam.

nyilasok portyáztak a városban igazoltattak mindenkit.Katona szökevényeket,zsidókat kerestek volt,hogy

férfiakat akikben nem voltak biztosak bevitték a kapu mögé meg kellett mutatni a nemi szervüket.

Fiatal létemre nagyon bátor voltam szegény anyám sokat aggódott miattam.

A templom mellett volt a Főpósta hivatal oda kellett menni vízért ami közel volt a Német utca sarkához

 ahol hatalmas gödröt ástak,két magamhoz hasonlókorú német katona gépfegyver állásban várták az

oroszokat.Sajnáltam őket akárhányszor mentem vízért integettem nekik,tudtam,hogy ha az oroszok

ide érnek ez lesz a nyugvóhelyük.

Több ízben volt,hogy este nagy dörömbölés hallatszott a kapun ami mindég zárva volt ilyenkor,talán öten

voltunk a házban kik valami oknál fogva bújkálni kellett a háztetőre mentünk ott feküdtünk sokáig amig

gondoltuk,hogy minden lecsendesedett.Nehéz bombázók moraja,hatalmas becsapódások,légvédelmi

lövegek szines tüzijátéka ami azt mondhatnám,hogy gyönyörű vólt,de halálosan veszélyes.

Éhezett mindenki,katonák vonultak vissza,kóbor katona lovak akiket élelem híján szélnek eresztettek.

Egy ilyen ló találatot kapott a házunk előtt,sajnáltuk de mindenki örömére történt feldaraboltuk elosztottuk

a lakók között.Az volt az első ló hús amit ettem nagyon kemény volt sokáig kellett főzni egy kis spiritusz

fözönk volt ami nagyon lassan ment hosszú órákig kellet valamit főzni vele..

Eljött a karácsony. Amit őszintén nem vártunk a körülményeink csak megszomorították ezt a szép ünnepet

Egyszer csak azt vettük észre a zaj megszünk a bombázók elmentek.Gondoltam nekik miután

hajléktalanná tettek százezreket,szépen megtartják a karácsonyi ünnepeket.Vajon gondolnak-e arra.,

hogy mi kárt tettek ártatlan emberek,családok életébe?

Bementünk a közös ovóhelyre mind azok kik elveszítettük otthonainkat.Volt egy pár

szál gyertya,lehettünk talán 30-35-en nem volt karácsonyfa,ajándék semmi

de valahogy úgy éreztem annál sokkal több volt.Az a maroknyi ember közelebb

érezte magát egymáshoz mint valaha.Akkor láttam,hogy a nincstelenségben sokkal

több szeretet van.Öleltük egymást,énekeltük a mennyből az angyalt,mindenki sírt.

Két napra rá arra ébredtünk hangos,durva hangokat hallottunk,kiabállásokat egy

idegen nyelven.Megjöttek az oroszok.

Feldúlták az egész házat,ahogy néztem őket nem fehér oroszok,mongolok,kirgízek

vagy ki tudja miféle fenevadak lehettek.

Gorombák vagy csak én láttam annak mert nem voltam hozzászokva ahhoz a hang-

nemhez.Összszedtek mindent amit csak találtak,nyakláncot órákat,gyűrűket és

semki nem mert ellent mondani mert a nyakukba lógott a golyószoró.

Aztán egy nappal később minden megváltozott más orosz katonák jöttek,mosolyogtak

segítságet kértek.Mondták a konyhájukra kellenek asszonyok.

Senki nem jelentkezett,akkor megfordult a kedvességük maguk választották ki akiket elvittek ellenkezni nem lehetet.

Szegény asszonyok nem sejtették hová mennek ahol brútul megerőszakolták őket.

sokan mondták harminc,negyvenen mentek keresztül rajtuk.Ezek barbárabbak

voltak a barbároknál.Többszázezer asszonyt az országba megerőszakoltak többen

belehaltak.

Már lehetett az utcán járkálni emberek keresték hozzátartozójaikat.Magam is gondoltam elmegyek megnézni a legjobb barátomat aki a Guttengerg téren lakott..

Ahogy elhaladtam a pósta épület előtt,mikor elértem a Német utca sarkához láttam a

két fiatal német katonát holtan a gödörben.Sajnáltam őket mint minden katonát kik nem tehetnek róla,a katonának engedelmeskedni kell.Ők csak végrehajtsák az igazi

gyilkosok rendeletét.

Végig a Német utcán összeomlott házak,halottak magyar német katonák,zsidók.

elértem a Rákóczi tér sarkához az egyik épületnél egy özlet benyilóban láttam

egy magyar katonát aki a puskáját fogta mintja célozna valakire de aztán mikor

közelebb értem láttam a vas sisakján egy nagy luk volt.

Áthaladva a téren egy pár feködt a földön kezük összekötve fejbe lettek lőve.

Itt-ott halottak a téren mindenütt.Átmenve a József kőrúton szemben egy mozi szinház

már nem emlékszem a nevére de ott van egy kis utca ami vezet a Guttenberg térre.

E kis utca másik oldalán volt egy hentes üzlet ami ott volt már időtlen idők óta.

Emlékszem fehér csempékkel volt a fala magasan kirakva.

Rosszul lettem amit ott láttam olyan hányinger fogott el nem tudtam tovább menni

visszakellett forduljak ha jól emlékszem szaladtam attól amit láttam.

Az üzlethelységben meztelen nők,férfiak voltak felhalmozva majdnem a mennyezetig.

Azon gondolkodtam micsoda emberi mívoltukból kivetkőzött állatok lehettek akik

ilyesmire képesek.Tudom nem vagyunk egyformák egy bizonyos rétege az emberiségnek,gyilkos elmebetedségben szenvednek kiknek ha fegyvert adnak a

kezükben mindenre képesek. A katonaság éppen olyan a zöme tisztességes értelmes

ember de egy kis része rosszindulatu kegyetlenségekre képes.

Haza érve,kivoltam merülve fizikailag szellemileg levoltam törve amit láttam nem mondtam meg senkinek szégyeltem emberfajtámat.

 

Folytatom

 

 



Mária....

Mária elvált asszony volt már régóta,rosszul sikerült házasságából egy fia született aki huszonkét évével világot látni ment.
Mária lassan közeledett az önvenedik évéhez, még mindig dolgozott,jó állása volt,fiatal kora óta egy nagy
cégnek a titkárnője volt.
Múltak az évek a megszokott monoton munka,ami egyre jobban untatta. Álma volt,hogy talán egy nap
megismerkedik valakivel,még ha nem is komolyan de szeretné még egy kicsit élni az életét.
Egy valami gátolta a zárkózó természete miatt nem ismerkedett könnyen az emberekkel szinte félt az ismeretlenektől
.
Történt egy nap Mária egy áruházban valakinek ajándékot keresett és arra lett figyelmes egy férfi őt nézi.
Szinte kihívó volt a tekintete,egyszer csak azt vette észre a férfi eltünt.
- Már azt gondoltam hogy, de mégse,szerencsémnek mindég ez a vége,nem is bánom az a férfi fiaralabb
volt mint az én korom -
Mária e-ként morfondírozott,miközben átvette az eladótól a csomagot,és lassan kifelé ballagott 
Nagy meglepetésére a férfi az áruház előtt várt rá.Mária hirtelen nem nem tudta mit cselekedjen,talán a
legjobb ha figyelmen kívül hagyná és gyorsan tovább menne.
E pillanatban a férfi közeledett...

- Bocsásson meg nekem asszonyom,ne vegyen tolakodónak már régóta figyelem s az ön tekintete annyira
elvarázsolt,engedjen egy pár szót nekem
-  Mária : 
-  Uram,én nem vagyok hozzászokva az ilyen utcai találkozásokhoz és ne vegye rossz néven de nekem
sok dolgom van,nincs időm az ilyesmikre.-
-  Az Úr : Kedves asszonyom,kérem ne ábrándítson ki engemet,ha csak egy pár szóra itt leülhetünk egy
kávéra,meglátja jó szándékomat ami elvezet az ön szivéhez,befogad örökre engemet
Máriában dúltak a gondolatok,egyre csak a férfit nézte aki nem lehetett
több mint 40 éves jól öltözött csak úgy áradt a szó belőle.
Mária :
 - Nézze uram,elfáradtam a sok járkálásba leülhetek egy pár percre egy kávéra és remélem nem viszi túlzásba.-
Az Úr :
 - engedje meg,hogy bemutatkozzam a nevem József és az öné ? -  Mária
- Micsoda szép név,képzeletemben gondoltam,hogy ez lehet a neve,ismétlem ne vegyen tolakodónak de
ön olyan szép és bályos,ön az,akit egész életemben kerestem,akire vágytam nem akartam elmulasztani
ezt az alkalmat ami talán soha az életemben nem ismétlődne meg. Nem tudom szemeimet levenni önröl
és úgy érzem elvagyok vatázsólva csak öntöl függ kedves asszonyom,hogy a boldogságom magvalósuljon.-
 
. Mária magában gondolta : - ,vajon tudja ez a férfi,hogy hány éves vagyok ?

Mária :
- Nézze József ez mind nagyon szép amiket mondott de miután kávémat megittam,amit köszönök magának
nekem sok dolgom van -
József :
 - Drága Mária könyörgöm ne tegye ezt velem,ha nincs ideje,kérem adja meg a mobilja számát,hogy
felkeressem.
Mária nem tudott mit tenni tetszett a férfi neki szinte sajnálta esdeklő szavait,nem akarta a mobilját de megadta
az irodája számát,József úgy nézett Máriára mint aki elképzelte magát egy álomvilágba

Két nap múlva csengett a telefon Mária hivatalos módon jelentkezett,a cég nevével,József volt aki meghívta
őt egy előkelő étterembe vacsorára.Mária gondolkodott egy pár pillanatig,szeretett volna nemet mondani de
aztán gondolta ki tudja,lehet ez lenne az utolsó alkalom és elfogadta a meghívást.
József kérte a címét ahol feltudja őt venni és ez amit Mária nem akart megadni,mondott egy bizonyos helyet
ahol feltudja őt venni.

Eljött a nap és Mária nagyon izgatott volt,már olyan régen volt,hogy nem is emlékszik rá mikor egy férfifel
randevúja volt
József megjelent pontosan szép autójával a megbeszélt helyen.Nagy hotelnek az előkelő éttermében vitte
Máriát akin látszott az izgalom
József kérdezte Máriát mit szeretne inni, aki nagyon óvatos akart lenni,mert soha nem lehet tudni mi történhet.
József őszinte ember volt,elmondott mindent,nem tartott vissza semmit az életéböl :
Elvált ember kinek a házassága nem sikerült,keresett nyugalmat egy meglett,érett nő társaságában.

Mária hallgatta Józsefet nagy érdeklődéssel és már sokkal nyugodtabbnak érazte magát,legyőzte a félelmet.
Vacsora után hazavitte Máriát aki ezúttal megmutatta hol lakik.
József kérte,hogy ha felkísérhetné,Máriában égett a vágy szeretett volna igent mondani nem találta illőnek.
Mária odaadta Józsefnek a mobil számát ezentúl azon értekeztek.
Meglepetést szánt Józsefnek,készített egy remek vacsorát és meghívta őt.

József megjelent egy nagy csokor rózsával,megölelték egymást a boldogság
sugárzott mindkettő arcáról.
Közben megitták a pertut,sok ölelkezések és csókok közepette bevonultak a nappali szobában onnan a hálószobában.
Mária nagyon izgatott lett,nem tudta mi lesz,ezt visszavonni már nem lehet.
Józsi levett magáról mindent,Mária csak nézte azt az izmos embert,széles vállain az izmok feszültek,hatalmas
férfiassága nézett a magasba.
József megfogta Mária kezét,rátette az övére amin érezni lehetett a nagy lüktető erőt benne....
Mária odaadta magát József vágyainak aki nem győzött betelni Mária szép testével,melleivel amiket csókjaival
halmozott,Mária magán kívül volt,mikor érezte azt a hatalmas valami hatol be a testébe amit már olyan régóta
nem érzett.
Átölelte Józsit mint aki soha nem akarná elengedni.Csókolgatta a sok élvezettől egészen kiborúlt
Mária talán még soha nem volt ilyen boldog,visszagondolt elmúlt éveire úgy érezte most ismerkedett meg az
igazi szerelemmel amit Józsi nyújtott neki.

Máriában mindenki egy új nőt látott aki vidám volt,boldogsága határtalan volt..
Egyszer csak Máriában felvillant a félő gondolat mi lessz ha ez nem fog örökké tartani? És ez a gondolat
egyre gyakrabban nyugtalanította
De Józsi boldognak látszott,.Ez így ment egy évig míg egy nap Józsi elmondta,hogy neki családi ügyben
Debrecenbe kell utaznia ami talán eltart egy hétig.,kérte Máriát,hogy kisérje ki az állomásra ahol nagy
ölelkezésekkel,csókokkal búcsúztak egymástol.
 
Eltelt egy hét,Mária nem hallottt Józsirol,aki tudta Mária mobil számait.
Három hét után Mária elhatározta elutazik Debrecenbe megkeresi Józsit a taljes nevével akiröl soha senki nem hallott.
Mária nagyon szomorú lett,egy élet omlott össze előtte,nem akart beszélni senkivel,barátai komolyan
aggódtak érte.

Mária emlékezett rá,mindég azt sóhajtozta,-Ha csak valaki még egyszer felébresztené
a vágyódó szerelmet bennem !-
Máriának a hátralévő élete szomorúbb lett mint amiről valaha is gondolt volna.
Korán nyugdíjba ment,elzárkózott az emberektől,beteg lett,Józsefet soha nem tudta
feledni,örökre szívében zárta és azzal az emlékkel ment a sírjába.
 
 

 

Élet a halál után...

 

Arra ébredtem kinyitva szemeimet,korom sötét van körülöttem.A világosságnak még csak

egy parányi árnyalata sem látszik.Nem tudtam hol vagyok,próbáltam felülni beütöttem a

fejemet.Tapogatódzni kezdtem felettem ,körülöttem fának a tompa hangja,testemen a ruhán fém gombok

.Hirtelen rádöbbentem,koporsóban vagyok valahol.!

Tovább tapogattam magamon nyakamban egy lánc két kis fám érme.

Most már tisztán emlékszem katona voltam megsebesültem,azt hitték halott vagyok,

Elveszthettem eszméletemet vagy talán kómában voltam.

Bogarak mászkáltak rajtam,kezdtem forgolódni nem sok hely volt de ahogy tapogatózdtam

bajonet még az oldalamon volt.Éreztem az egyik lábamat ami meglehetett sérülve fájt.

Kezdtem a bajonetemet kíhúzni nem sok hely volt de sikerült éreztem éles pengéjét.

Azzal kopogtattam a menyezetet.Ki tudja mijen mélyen vagyok,kezdtem bontogatni a

koporsó tetejét föld hullott rám.Egyre nagyobb darabokat vágtam ki a föld nedves volt

Gondoltam,ha a kivájt füldet magam alá gyömöszölöm talán feljebb juthatok lassan.

Nehéz volt mert gyengének éreztem magamat lassan ment a művelet úgy éreztem mint egy vakond a föld alatt

.Nem adtam fel ,gondoltam talán nem vagyok olyan mélyen,időnként megpihentem.

Nagy szerencse ez a bajonet ami nélkül nem mentem volna semmire.Azon gondolkodtam

a föld ami felettem van elég friss talán nem lehettem régen abban a gödörben.

Tovább dolgoztam remélve hogy már nem lehetek nagyon messze a világosságtol .

 

Mikor lukat fúrtam kezemmel felfelé egyszercsak a hideg megcsapta kezemet.

Világosság nem szűrődörr be a résen,lehet,hogy éjjel van,vagy ki tudja ?

Hosszú időbe kerűlt míg végre teljesen kiszabadítottam magamat ovatos akartam lenni

mert nem tudni hol vagyok,talán ellenséges területen,vagy talán temetőben ?

A jobb lábamat nagyon éreztem,fájt de nem láttam semmit.Próbáltam tisztogatni az

arcomat,füleimet a sok földtöl.....

Meg kell várjam a hajnalt, mikor világosdni fog talán láthatom,hogy hol vagyok.

Lassan lassan derengett a hajnal,egyszercsak hangokat hallottam,....füleltem,nem értettem.

Idegen nyelv,muszka földön lehetek.

Közben minden világosan visszajött az emlékezetemben a Dón folyónál voltunk egy nagy

ütközetben miokor egy hatalmas robbanástol a levegőbe repültem az volt minden amire

emlékeztem.

Bajtársaim gondolhatták,hogy halott vagyok,valójában az is voltam,mert csodák mindíg

voltak és lesznek.

Ukrán katonák rámtaláltak bevittek egy mentőhelyre ahol hosszú idő után felépültem,

Hazakerültem.

Ezt a történetet egy katonátol hallottam amit a magam módján átírtam.

 

Utóirat :

 

Magam is orosz fogságban voltam 17évesen ( Nem voltam katona ) Ahol tanuja voltam

egy tífuszjárványnak tízezrek haltak meg kiket egy közös gödörbe hantoltak el minden

név nélkül akiket soha senki nem fogja tudni mi történt velük

A magyar honvédekröl nem sokat hallani mert talán nem is szabad megemlékezni.

KIk a hazájukért harcoltak az ellenség ellen tudva vagy tudatlanul

 

Ágoston Tibor

2017 Arizona

 

 

 

A virágárus lány.....

 

Magas sudár alakú szép,fiatal leányzó harminc év körül lehetett.Forgalmas utca bérházának

egy beugró szögletében állt a hét minden napján.Előtte egy kosár,virágokkal telve, egy dobozt

tartott a kezében,amiben a járókelők pénzt tettek

Sokszor még akkor is ha nem vettek a virágokból.A lány egy fehér botra támaszkodott.Szegény

vakon született,egy idős özvegy nagynénje akivel lakott egy földszintes házban segítette őt

amiben lehetett.Az ő világa a sötétség,csak hallásból tudta elképzelni a színes világot.

Egy napon hóbortos ember állt meg mellette,aki kinézetére talán egy bohócnak illett volna be.

Ő is harminc év körül lehetett.

-Jó napot-köszönt az ember.A lány meghökkent,de viszonozta:

-Jó napot-

-Milyen kár-szólalt meg ismét a férfi a fehér botot látván.

Csönd lett,nem jött válasz.A férfinek tetszett a lány.Gyönyörű szőke haja,orcája mint egy rózsa.

Gondolta magában,ez a szegény lány nem látja milyen nevetségesen nézek ki,és jó vele

beszélgetni.A férfi tovább kérdezősködött:

-Nem vagyok tolakodó,de ha megmondaná a nevét,boldog lennék.

-Mária-válaszolta a lány.

-Milyen szép név,illik a szépségéhez.Mária erre nem tudott válaszolni,soha nem látta magát,

de tetszett a férfi kedves szavai.

-És magának mi a neve ?-kérdezte vissza.

-Józsi-mondta ő, - de ha nem tetszik a nevem,hívhat akárminek.

Ezentúl Józsi ott volt vele mindennap,segítette amiben csak tudta.A fiúnak áldott jó természete volt,

nem bántott soha senkit,mindenkihez kedves volt.Sokan akik ismerték,elgondolkoztak ezen.

Józsinak Márián kívül nem volt senkije,családja akire halványan emlékezett,még fiatalabb

korában otthagyták valahol,restellték a kinézetét.Azóta itt-ott alkalmi munkákból,segélyekből

tengette az életét.Már jó ideje,hogy Máriával járt együtt és vitán kívül volt,hogy ő Máriát szereti.

Józsinak a gondolatai cikáztak a fejében,szerette volna megkérni Mária kezét,ami az ő

esetében egy vakmerő gondolat volt.Nincs semmije és az ágrólszakadt kinézetét még

szerencse,hogy Mária nem látja.Egy nap késő délután,mikor már elkeltek a virágok,Józsi

hazakísérte Máriát,s mielőtt elbúcsúzott,azt mondta :

-Kedves Mária,sokat gondolkodtam a helyzeten.Én szeretem magát,szeretném megkérni a

kezét,hogy legyen a feleségem.

Hosszú csend következett,Józsi csak nézett rá nem tudta mitévő legyen.

Egyszer csak Mária megszólalt.

-Kedves Józsi,maga nagyon jó hozzám,amit nagyra értékelek,tudom,hogy szeret,de az én

helyzetem nehéz,csak képzeletben látom önt,és egy ilyen vak nőnek nem lenne könnyű

az élete.Hogyha látnék,az egészen más lenne,boldog lennék magával,remélem megérti.

Józsi nem várta ezt a választ ami letörte,hazament hánykolódott az ágyában és csak egy

mondat járt az eszében:"Ha látnék az egészen más lenne." Őrölte az agyát ez a gondolat.

Napokig ezen gondolkodott,míg végre határozott.

A saját szemeit adja annak a lánynak és ahogy ő mondta:"Akkor egészen más lenne" és

talán még hozzá is menne gondolta,elvégre az életem már úgysem ér semmit,mert

eddig soha senki nem törődött velem,még szóba se állt senki velem.

Józsinak volt sok megtakarított pénze,magára soha nem költött semmit,egy napon elment

a kórházba,elintézett mindent,szigorúan meghagyta,hogy Máriának nem szabad tudnia,

hogy kinek a szemeit kapta..

Értesítették Máriát a kórházból,hogy ismeretlen adakozó ajánlotta fel a szemeket,ha kedvező

az alkalom megcsinálják a műtétet.

Mária nem számított erre.Józsit nem látta két napja,ami aggasztotta,de ez a hír a kórházból

rendkívüli erőt adott neki.Elképzelt mindent,egy új életet,új világot,szerelmet és még talán

Józsihoz is hozzámehet.

Megtörtént a műtét átültették a szemeket,minden sikerült és Mária nem hitt a szemeinek.

Amit látott,az több volt,mint amit valaha is elképzelt,az Isten csodája mert ilyet más nem tehet.

Józsi várt jó pár napot míg végül elhatározta,hogy elmegy felkeresni Máriát.

Óvatosan kellett menni a fehér botjával,amíg megszokja,kért valakit,hogy vezessék el őt

ahhoz a házhoz. Sokáig állt az ajtó előtt míg vett bátorságot,hogy bekopogjon.

Az ajtó nyílt.Magas szőke hajú nő,villogó szemekkel állt előtte.amit Józsi csak képzelt.

-Mit akar,kit keres - kérdi a nő,aki csak egy nevetsége csavargót látott maga előtt.

-Én vagyok Józsi-

-Micsoda?Maga el van tévedve-

-Nem - mondta Józsi - én vagyok aki segítette magát mindenben,én vagyok aki megkérte

a kezét és hőn mondta:ha látna akkor egészen más lenne-

-Jó Isten - gondolta Mária.Ez a szerencsétlen kinézésű ember kéri az ő kezét?

-Nézze Józsi,közöttünk valami nagy félreértés történt,én egészen másként képzeltem el

magát,és nekem sosem mondta,hogy maga vak !

Józsi gondolta,hogy megmondja Máriának az igazat de elvetette a gondolatot,nagyon

letörve érezte magát.Lassan megfordult kibotorkált az udvarból közben könnyei hullottak.

Mikor kiért az utcára még ment eg

 

 

 

 kis ideig,megállt azon a helyen ahol Mária

szokta árulni virágait,letette a kalapját a földre,hátha valaki dob valamit bele,

rátámaszkodott a fehér botjára,nagyot sóhajtott,gondolatai messze szálltak.

Mint kivert kutyának olyan volt eddig az élete,és naivan azt gondolta valami változás

lesz az életében,ami szertefoszlott a nagy mindenségben.

 

 

 

Az ismeretlen nő....

 

Régen volt, tizenhétéves lehettem nagy buzgalommal zongoraleckéket vettem egy neves

tanárnőtöl akinek sok tanítványa volt,csak félórás leckéket adott.A félóra nem sok de ahogy

ő tanított fellülmúlt sok másokat.

Egy alkalommal vártam,hogy rámkerüljön a sor, láttam,hogy fiatal húsz valahány éves nő

jön ki a teremböl búcsúzkodva a tanárnőtöl. Jól megnéztem ami csak egy pillanatig tartott,

mert a tanárnő engem szólított.

Így ment egy kis ideig mikor egyszer órám végeztével láttam,hogy a szép nő ott ül a váróterembe, gondoltam vár valakire .Mentem az ajtóhoz mikor a hölgy felált jött felém ,kinyitottam az ajtót előre engedtem, mikor már kinn voltunk a hölgy mondta :

-Észrevettem, hogy egy irányba megyünk,én is arafelé megyek és szeretek gyalogolni,

elbeszélgethetünk egy kicsit .-Mondom :

-Ez nagyon jó ötlet, engedje meg ,hogy bemutatkozzam, a nevem Horváth Zoltán

-Az én nevem Szerénke-.Gondoltam magamban, ez a nő nem is olyan szerény.

Szerénke magas rendkívül jó alakú ,kedves, mosolya szinte elbüvölő. Engem annyira meglepett a hirtelen találkozás kellett egy kis idő, hogy hozzászokjak.

Mondta, hogy tegezhetjük egymást mint régi zenekedvelők.

Szerénke lehetett olyan húsztol huszonöt éves és szépen öltözött, jómodorú hölgy.

Sétánk közben elmondta, hogy férjnél van a férje katona nagyon féltékeny goromba ember..

Mikor ezt mondta, mindjárt arra gondoltam, miért mondja mind ezt nekem,hogy készenlétbe

legyek mert vár a következő sarkon, hogy lepuffantson? Soha nem volt hasonló kalandom

mellesleg csak csitri lányokkal barátkoztam.

Miután kicsréltük egymás történeteit,úgy éreztem közelebb kerültem a tűzhöz amin volt

egy figyelmeztető tábla .Egyszercsak elérkeztünk egy házhoz, Szerénke mondta, hogy ő

itt lakik. Mondtam:

-Boldog vagyok a találkozásnak, legközelebb a zongora órán találkozunk, kezetcsókoltam,

elbúcsúztam.

Türelmetlenül vártam a következő zongora leckét ahol Szerénke mindíg várt rám és jött a hosszú séta .Mikor elérkeztünk Szerénke házához megfogta kezem s mondta :

-Gyere velem fel......kis csend -,úgy tudom a férjem kiküldetésbe van, csak ketten leszünk.-

Gondoltam magamban..,úgy tudja, nem is biztos... ez a nő a tűzzel játszik ki tudja, talán

az a fantáziája, abban éli ki magát .Egy pillanat alatt mindenre gondoltam. Ha megtenném,

én lennék a legboldogabb ezen a földön,de valami visszatartott .Momdtam :

-Nézd én lennék a leg boldogabb,de tudok egy jobb ajánlatot:

Nekem Budán a Római parton a Vadkacsa csónakházban van egy kabinom, ott szoktam

evezni minden hétvégén. Ha tudsz egy teljes napot levenni elviszlek oda gyönyörű hely,

meglátod szeretni fogod. Szerénkén láttam ki van ábrándulva tudom a vágyak fűtötték a

vérét el volt készülve egy rég nem érzett, forró szerelemre....

Behúztam őt a kapu mögé,magamhoz öleltem, csókoltam öt ahogy csak tudtam elbucs]úztam

 

Szerénkével megegyeztünk egy bizonyos napban, hévvel mentünk ki a Római partra ami

valamikor régen az én koromban a legszebb hely volt amit csak képzelni lehetett..

Mindketten izgatottak voltunk bennem égett a vágy amit csak ő tudott kioltani. Beléptünk

a kabinba ami nem volt nagy egy szép ágy, szekrény kis mosdó, több nem is kellett.

Szerénkét felkaptam örömömben csókolgattam, kezdtem leszedni róla a ruha darabokat

s ott álltunk szemközt, meztelenül egymást ölelve.

Szerénke gyakorlottabb volt nálam, habár én sem voltam szűz már régen, de ilyen érett

asszonyt még nem szerettem. Élveztem gyönyörű testét, amit agyon csókoltam.

kettőnk vágya túlszárnyalt minden elképzelést ebben a kis szobában........

Később elmondta, hogy az ő férje vele egykorú,alhadnagy, jó képű ember de sexuális

problémái vannak. 

Szerénke hét évvel volt idősebb nálam ami nem nagyon látszott, mert fiatalabb korom

létére magas nagy termetű voltam. Boldokok voltunk, szerelmünknek, élvezetünknek éltünk.

Ami már a hatodik hónapban tartott, szerettem őt.Alig vártam azt a bizonyos napot mikor

a csónakházban egy héten egyszer találkoztunk.

 

Egy nap Szerénkét vártam, nem jött, vártam sokáig, nem jött. Minden héten visszamentem azon abizonyos napon a csónakházba.

Szerénke nem volt sehol.Tudtam, hogy ő a zongora leckéket feladta de ott is érdeklődtem utánna, elmentem a házhoz ahol csókolgattam őt a kapu alatt, azt mondták egy olyan nőt

akit én ábrázoltam soha senki nem látott ottan.

gondoltam ez nem lehet, engem hívott fel a lakására ebben a házban....

Azt gondoltam valami baj van itt ezzel a képpel amit nem tudok megfejteni, nem vagyok

bolond, tudom,hogy mit beszélek. Néha vártam ott a ház előtt, soha nem láttam őt.

Aztán egy idő után belenyugodtam, sajnáltam, mert egészen megszerettem őt.

Valami ott maradt abban a kis szobában, az illata amivel sokáig kínoztam magamat.

Jó ideig nem tudtam megismerkedni senkivel, örőlt a gondolat, hogy vajon mi történhetett

vele, eltünt a fellegekben....

 

 

 

 

A szamaritánus......

 

Charles Tailer 62 éves gazdag ember volt, kinek Alaszkába, Juneau

városában hal és konzerviparba több száz alkalmazottat foglalkoztatott.

Gyönyörű szőke felesége aki még nem érte be a harmincadik évét.

.Vagyonuk révén nagy társadalmi életet éltek sok barátjuk volt.

Vállalatukban volt egy 28-év körüli jóképű ember aki gyakran fordult meg

a háznál nagyon kevesen tudták,hogy a fiatalember Charles feleségének

közeli barátja volt.

Steve a család barátja aki a 28-évével igazán nem ért el semmi különöset

az életben esetleg azt,hogy a vállalatnál jó állása volt,azon-

kívül az ambíciója ami talán túltett mindenen.

A fiatalasszony aki beleszeretett Stevebe titokban tervezték,hogy

valamilyen módon meg kell,hogy szabaduljak Charlestol,hogy boldogan

élvezhessék a vagyont ami a hölgyre marad.

Barátok terveztek egy hétvégi vadászkirándulást a vállalat saját kis

repülőjével amin a pilótán kívül hárman voltak Charles,Steve és a

harmadik egy szakértő aki ismerte a területet ahová vadászni mentek.

Már jó félúton voltak mikor a gép motorja kezdet kihagyni és kis idő

után teljesen leállt zuhantak lefelé. hatalmas erdőségbe választás nem

volt megtörtént amire nem számítottak a pilóta és a mellette ülő erdész

meghalt Charles és Steve kisebb sérülésekkel megmenekültek.

A rémülettől még nem is tudtak magukhoz jönni,mikor két hatalmas

grizlimedve közeledett a vérszagra Charles és Stevnek menekülni

kellet az ellenkező irányba nem tudtak magukkal vinni semmit.

Elhatározták,hogy nekivágnak az erdő nyugati irányába remélve,hogy

találnak valami menedéket.

Éjszakára egy barlangban húzódtak meg,fáztak,másnap reggel egy

medve keringett a barlang körül. Charlesznek volt bicskája hosszú

rudat faragtak amit mint lándzsát használta védelemre.

A medve közeledett óriási viadal volt a medve hörgése felrázta az egész

erdőséget. Steve megsebesült a medve hatalmas karmaitól,Charles

a lándzsát beledöfte a medvében ami átment a szörnyetegen.

Tüzet raktak,medvehúst sütöttek ami enyhítette éhségüket de annál

jobban elkeserítette a bizonytalanságukat.

A harmadik napra barangolásaik közepette találtak egy kunyhót ami

valamikor aranyásóké lehetett.A kunyhóban sok mindent találtak ami

hasznukra vált. Steve rábukkant egy vincseszter puskára töltényekkel

amit nem engedett ki a kezéből.

Steve nek a viselkedése megváltozott és Charles sejtett valamit de

félretette a gondolatot.

Kívül voltak a kunyhó előtt mikor Steve nekiszegezte a puskát mondván

eljött az idő amin nem lehet váltóztatni az életben vannak olyan dolgok

mikor ha elakarunk érni valamit nem szabad meghátrálni.

Charles:

-Steve ne hamarkodd el a dolgot beszélgessünk egy kicsit,észrevettem

azt az órát a karodon amit biztosan a feleségemtől kaptál,Te a

barátja vagy,úgy van?-

-Steve:Charles ne tereld el a figyelmemet ezt nem lehet tovább halasz-

tani túl kell,hogy legyünk rajta.-

A távolság közöttük három,négy méter lehetett Steve kitartóan tartotta

a puskát és kérte Charlest ,hogy forduljon meg, nem akarja lelőni a

a szeme láttára.Charles nem fordult meg inkább lassan lépegetett előre

Steve irányába aki lassan hátrált.

Egyszer csak egy óriási kiáltást adott Steve aki zuhant egy mély verem-

be.A verem amit több mint valószínűleg a medvék számára ástak az

aranyásók ami gallyakkal volt betakarva.

Steve jajgatott nagy fájdalmai lehettek,kitört az egyik lába és egy pár

bordája. Charles biztatta,hogy csak nyugodjon kitalálja,hogy tud

segíteni rajta.Karókból csinált valami létraszerűséget azon ment le

felvette őt a vállára bevitte a kunyhóba ráfektette az asztalra,próbált

megtenni mindent amit csak tudott,hogy Steve nek kevesebb legyen

a fájdalma.

Egy kis folyó volt a közelbe ahol Charles talált egy pirosra festett

indián kenut amibe Steveet belefektette gondosan betakarta ne, hogy

megfázzon és lassan evezett lefelé. Mikor egy nagy tisztáshoz ért

megállt kiszállt csinált tüzet,Stevet odafektette a tűz mellé.

Steve szólt elakadozó hangon,-Charles én meghalok úgy érzem,

szeretném ha megbocsájtanál nekem Charles megnyugtatta,hogy ne

féljen mert nem fog meghalni haza fogja őt vinni.

Ahogy ezt kimondta egy helikopter száguldott a magasban Charles

jelzett neki s mikor látta,hogy a helikopter ereszkedik le,megfordult

és sajnálattal látta,hogy Steve már halva feküdt mögötte.

Mikor megérkeztek a hatalmas házhoz ahol volt helikopter parkoló

sokan várakoztak erre a napra,Charles felesége állt a középpontba

s látták hogy Charles maga van egyedül a két ember kik a helikopter

rel voltak kivették a bebugyolált Steve holtestét s ekkorra már

mindenki kitalálta mi történt.Charles odament feleségéhez gyengéden

megölelte,mikor egyszerre mindenki kérdezte Steve,hogy halt meg ?

Charles:-Meghalt miközben megmentette az életemet.-

 

 

 

A hitch-hiker
Las-Vegas-t elhagyva a Nevadai országuton észak irányába közepeskorú ember állt,karját
feltartva,remélve,hogy valaki felveszi.már esteledett az eső szemerkélni kezdett,a szél
fújdogálta a tumbleweed gazokat.Az ember már jó sokáig állt ottan türelmét vesztve egyik
cigarettát a másik után szívta.
Egyszercsak látván az embert, egy közelgő mercédes lassított,megált.Idős ember lehúzta
az ablakot kérdezte:
- Hová tart ?
Az ember :
- Phoenix felé
,Az idős úr :
- Hát olyam messze én nem megyek,de elviszem ameddig csak tudom-
Beült az ember,bemutatkoztak.Mielőtt elindultak az idős úr egy pár tablettát dobott be szájában és a mellette lévő üveg vízböl húzott egyett.
Az ember kit Bob nak hívtak kérdezte,hogy valami baja van?,Az úr csak mondta,hogy nagyon el van fáradva ami látszott rajta,egészen el volt sáppadva.
Kis idő után az idős úr vélrehúzott,megállt.
- Valami baj van ? kérdezte ismét Bob
Az idős úr:
- Volna kedve hajtani,én nagyon fáradt vagyok- ? Bob átvette a vezetést az idős úr lassan
elszenderedett.Ezen a kietlen nevadai utakon lehet hajtani száz meg száz mérföldeket
mielőtt valami települést találna az ember.
Bob Las Vegas bol jött ahol az élete befejeződött,elveszített mindent,pénzt,szerelmet,más
út nem volt,mint a szülővárosába visszamenni,mindent újbol kezdeni.Letörtnek érezte magát először az életében,balszerencse kerülgette,sokszor már azt gondolta,az életének
nincs sok értelme.
Bob hajtás közben jobbra nézett az idős úr mozdulatlan dőlt rá az ablakra,meglökte,nem
mozdúlt,szólítgatta semmi.Félrehúzott az autóval gondolta :
- Na,még csak ez hiányzott nekem.
Kiszállt,átment a másik oldalra kinyitotta az ajtót,az úr kiborúlt a kocsibol.Az idős úr halott volt.Bob sötét képet látott mega előtt,nem tudta most mit fog csinálni,könnyen ráfogják,hogy
ő ölte meg az urat.Képzeletében látta a börtön rácsait,újság hasábokban a nevét mint
gyilkos.Az elméje hatalmas léptekkel rohant egy ismeretlen útvesztőbe.
Miközben ázott mert az eső nem hagyott fel.
Megfogta az urat a gallérjánál az árkon túl behúzta egy bokor mögé,kivette az úr levél-
tárcáját,betette a zsebébe.Visszaült a kocsiba mielőtt elindult kinyitotta a keztyű tartót
ahol a sok papirok alatt egy revolver volt.
Éppen elakart indulni,mikor a villanó piros,rendőrlámpát látta maga mögött.
Bob szeretett volna valahol nagyon messze lenni ettöl a világtol,millió gondolatok cikáztak
az agyában
-.A rendőr :
- Kérem a hajtási engedélyét és az autó jogosúltságát.Bob kivette az idős úr tálcájábol az
engedélyeket,átadta a rendőrnek.Aki egy kis idő után vissza adta,mondta :
- Csak hajtson ovatosan ebben a rossz időben-
Bob azt gondolta megáll az esze,de a magyarázat csak az lehetett,hogy az idős úrnak
egy régebbi kép lehetet az engedélyén ami talán az övéhez hasonlíthatott.
Bob a legközelebbi kis városban egy motel mellett megált,kivett egy szobát az ő igazi
nevén.Bevitte a bőröndöt és a kis táskát.Nagyon fáradt volt,idegileg teljesen kimerült.
Vitt magával egy pár üveg sört amit motel irodájába vett fel.
leült,nagyot lélegzett,elkezdte kinyitni az idős úr holmijait,legelőször a kis táskát nyitotta s
ami elé tárúlt az egészen megrémítette.Tele volt nagy halom pénzzel,nem számolta mert
egyre jobban ideges lett.Tudta,hogy ha ez a pénz a mafiához tartozik akkor ő nagy
bajban van mert azok mindent elkövetnek,hogy a pénzüket megtalálják..
Kinyitotta nagy böröndöt,amiben a ruházaton kívül sok minden volt,de bármennyire is
próbálta kibogózni a rejtélyt nem ment semmire mert csak az idős úr adatai voltak benne.
Megivott két üveg sört,mély álomba merűlt.
Álmábol felriadtt,nem tudta hol van,hangos dörömbölést hallott,valaki az ajtót döngette.
- Itt vannak -,gondolta minden porcikájában remegett.
- Ki az ?-
- A takarítónő vagyok,ha akar tovább aludni megyek tovább-
Bob megnyugodott nem tudta hirtelen mit fog tenni.Ebböl a motelböl mindenek előtt el kell
menjen.itt nem hagyhat semmi nyomot.Hirtelen összepakolt betett mindent a kocsiba és
távozott.Útközben gondolta ezen az autón túl kell adjon mielőbb mert lehet,hogy már keresik.A böröndböl kivett minden iratott amit egyenlőre a pénzzel együtt megtartott.
A többit bedobta egy hatalmas szemét urnában.
Gondolta itt más választás nincsen,a rendörségre nem mehet,mert nem tudná kimagyarázni magát,hogy nem pénzért ölte meg az idős urat.El kell,hogy tünjön nyomtalanul
Az autót otthagyta egy kieső helyen gondolta valaki talán ellopja nem tudván a veszélyt
mögötte.
Báb vett egy kis hátizsákszerűséget abba tette a pénzt amit azóta megszámlált közel
félmillió dollár volt.kiballagott az országút szélére,feltette a karját várt,amíg valaki felveszi.
Egy kis idő teltével fehér szinű sportkocsi félrehúzott,platina szőke fiatal nő kérdezte :
- Merre megy :?
- Bob,amerre őn,már nagyon elfáradtam -
-  A hölgy :
-  Az én nevem Hylda,az enyém Bob mondja a férfi.
- Hylda :
- Úgy gondolom a következő motelnél megállok kiveszek egy szobát ha akar velem tarthat,
látom maga is elvan fáradva jólesne egy jó éjszakai pihenés -
Bob gondolta : ez a nő nagyon bátor amit felajánlott egy idegen embernek ezt nem mindenki
tenné meg.
- Bob kedves Hylda elfogadom az ajánlatát,talán az eső holnapra megáll -
- Bob meglepődött mikor belépett, hatalmas dupla ágy volt a szoba közepébe amit Hylda
kérhetett,egyre jobban gyanakodott vajon mi lehet ennek a szép nőnek a gondolatában ?
Talán ő is menekül valaki elöl,vagy ki tudja,lehet ő aki a pénz után van ?
Hylda meghívta Bob ot egy könnyű vacsorára egy üveg bor mellett Hylda sok mindent kérdezett, Bob nagyon ovatos volt majdnem zárkózott,ez a nő neki egyre nagyobb rejtély.
Már este tíz óra lehetett mikor visszatértek a szobájukban.
-Hylda : Én lezuhanyozok amit utánna magának is ajánlok,és kezdett vetkőzni,Bob csak
nézte,ez a nő nem érzett semmi szégyent.Teljesen meztelenre vetközött mintha egy barát-
nőjével lenne.Gyönyörű alakja felcsigázta Bob fantáziáját.
Miután lezuhanyozott nem tudván mitévő legyen mivel csak az az egy ágy volt, úgy ahogy
volt meztelen bebújt az ágyba a nő mellé.
Hylda hozzá bújt mondván : nem szeretek egyedül lenni s mikor levetkőztél láttam izmos
tagjaidat elfelejtettem az egész napi utat. Hylda túltett minden kéjnőn ő még nem volt annyira
belemerülve de mikor Hylda kezébe vette az ő férfiasságát amivel csodákat művelt gondolta mért ne,s már egy 
órája szeretkeztek mikor hangos dörömbölés hallottak az ajtón.
Mindketten megijedtek.
Bob közel ment az ajtóhoz kiszólt: Ki az ?  Az éjeli ör,: a fehér autóba  a lámpa rajta van az
ellem reggelre kimerül,fellélegzettek.
Bob kérte a kulcsot vet magára valamit kiment s mire visszament Hylda ban még égett a tűz,
tovább folytatták amíg végképp kimerűltek.
Reggel kilenc óra volt mikor felébtedtek,összepakoltak.
Hylda,: Nézd bob : Felejthetetlen estém volt veled,azt kell mondjam,hogy el kell váljunk mert
nem messze innen találozni fogok egy ismerősömmel. Hylda megölelte megcsókolta őt s a
nő olyan gyorsan elhúzta a csíkot,alig hitte amit látott.
Bob becsületes ember volt az adatain semmiféle bűn nem mutatkozott,ami történt az
megmagyarázhatatlan eset, ami az ő szerencsétlen életével ki tudja milyen okbol igy rendeltetett
Először arra gomdolt,hogy vesz egy kis autót,amiröl hamar lemondott mert lehet azokon a
pénzeken valami ismeretlen jel van,könnyen lebukhat.Úgy határozott továbra is állni fog az
országút szélén várni egy autóra ami majd velveszi ötet.Mikor majd végre haza ér,eldugja a pénzt
legalább egy évre,s akkor majd lezdhet terveket szőnni egy újjabb életre.