Verseim elébe..
 
Köszöntelek kedves olvasóm.
Verseimet olvasván megismerhetsz
engemet.
Göröngyös út vólt az életem amit
érezni lehet verseimben.
Az élet lassan elmúlik felettem
amit írtam az megmarad
sokak emlékezetében.
Nem fontoltam meg a szavakat,
ami a szivemböl jött azt írtam.
Talán sokakat kiábrándítottam, mit ér
az élet ha nem mondjuk ki ami
a gondolatunkban van.
Bántana a lelkiismeret minduntalan.
A gondolat szabad aminek
alapján kimertem mondani azokat.
Verseim mind azoknak szólnak akik
értékelik az őszinte gondolatokat
 
 

 

 

Mileneumi emlékmű

Édes Hazám !

 

Négy vízpart,és három hegy,

Ezeréves múltunk dicsősége ez.

Kettős kereszt a hitünket igazolja,

Magyar a vallását soha el nem hagyja.

 

Ránktörtek párszor hitetlen bitangok,

Visszavertük,futottak mint bolondok.

Nem tudták,hogy a magyar soha

Meg-nem inog,ezer éves harcosok !

 

Négy vízpart és három hegy,

Édes hazám örök jelképe ez,amihez

Szivvel lélekkel ragaszkodunk,amit

Soha de soha fel nem adunk !

 

 

     Süvít a szél....
 
Sűvít a szél az ősi ugaron,
Felkavar ezeréves hantokat.
Rég feledett fájó gondolatokat.
Mik emésztik a  régmúlt dolgokat.
Koppány hamgját viszi a szél,
Keserűen,vádlón,dühöng az éj...
 
Vajk az áruló, eladta hazánkat,
Bérence lett idegen országnak.
Rátiporva őseink jogaira,amit
Messzi földről hoztunk e-honba.
A hang tetemrehívást követel:
-Nevemet tisztázni jöttem ide el-!
 
Koppány ragaszkodott az ősi hithez
Amit a kereszténység törvénye
Nem engedélyezett,halál várt minden
Magyarra, ki azt be nem tartotta.
Vajk elfogatta testvérét Koppányt
A kereszt nevében itéletet mondott.
 
Testvérét négyfelé darabóltatta
kitűzette azokat a végvárak kapuira
Aki nem hódól be az új vallásnak,
Ez lessz a jutalma a megtagadásnak.
Százával hulltak az ős magyarok
Kik megtagadták az új parancsot.
 
Megszegtük az esküt régóta,
Átok van hazánkra ezer év óta
Az átok addig nem múlik el amíg
Nem írja meg az igazat a történelem:
Gyilkos vér tapadt Vajk kezéhez.
Amit az egyház feloldott, királlyá lett.
 
Vajk felvette a keresztény hitet
István névre kereszteltetett, halála
Után szenté lett,sok vér tapadt  e
Történethez hol az erőszak új vallásra
Kényszeítette azt a büszke nemzetet,
Kik ragaszkodtak a vérszerződéshez.
 
Süvít a szél az ősi ugaron,Koppány
Szelleme suhan végig a múltakon.
Igazságszolgáltatást kér a fájdalom.
A ti hitetek meghazudtólta őseinket,
Kik a magyar igazságban hittek,
Az szerint éltek,bíráltak és cselekedtek
 
Szent István király magasztalva az égig,
Menjünk vissza a történet kezdetéig.
Mondjunk itéletet az igaz bünös felett..
Szabadítsuk fel a régóta bújkáló szellemet
Legyen igazság őseink javára szabadúljunk
Meg az ezeréves átoktól hazánkba !

 

A kín....

 

Vágyunk valemire ami elérhetetlen

Az ördög bújt bele a természetünkben.

Ami nem hagy nyugton, amíg nem nyugszol.

Semmi nem olyan izgató mint a kéj,

Testnek az igénye,ami híján örjöngsz,

Ha nem kapod meg időbe !....

 

Ágyadon fekszel,szenvedő kéjjel,

Vonaglasz mint a líán,tested gyötrelmével.

Kibirhatatlan a kín,amitöl öled szenved,

Egyszer csak megnyugszik tested.......

Magadat kielégítve,álmodsz egy igazi

Szeretkezésre........

 

 

 

A vágy hozta őket.....

 

Gyönyörű lányokat kiket szerettem valaha,

érzelmeiket hozták az égő szerelem oltárára.

Nyár volt,könnyú szép ruhájuk lengedezett,

ami lehullott mint az alma mikor megérett..

 

A vágy hozta őket,újjászületve mentek,

mosoly az arcukon mutatta, megelégedtek.

Enyém volt az öröm,élveztem minden percet

amit soha, de soha el nem felejtek.

..

Hová lettek azok a szép idők,mámoros percek,

felcsigázott érzelmek,soha el nem múló szerelmek

Emlékük megmaradt örökre,elfejteni nem lehet,

azokat a gyönyörű nőket kik boldoggá tettek.

 

Március !

Ez már nem az a március amiben

valaha hittünk,fásúltan élünk,a láng

már nem élteti szivünk !

 

Koncokért marakodunk,hazánkat

idegenek tépik szét,népünknek 

nem jut más csak a szemét !

 

Emlékezz nagyjainkra,kik kiálltak

a gátra,kiknek a haza többet jelentett,

mint bármi más ebben a világban.

 

Ezer év fájdalma,vértöl ásztatott,szent

földünk,amit őseink adtak örökségül,

ne hagyjuk hát,számon kérik tőlünk !

 

Mutassuk meg,az ősi vér nem veszett el,

kiállunk a gátra,áldozni fogunk ha kell,

a szabadság oltárára !

 

Eggyé lesz a nemzet,esküszünk !

Isten áldása lesz rája,Magyarország

lesz a világ csodája !

 


Viharvertek....
 
Két viharvert lelkek
a nagy ködben eltévedtek.
Majdnem elvesztek míg végre
egymásra leltek
 
Nézem a homlokodat,
amiböl olvasom a múltadat.
Alatta két szemedben a
fájó gondolatokat.
 
Megtört az élet tudom,
gyere pihenj meg a vállamon. Igérek.
 békés utat,ahol a boldogság
 minket egybefon majd.

 


 

Homo sapiens

 

Furcsák vagyunk mi emberek,

Összetételünk zavaros egyveleg.

A külömbséget csak úgy tudjuk meg,

Ha megismerjük a másik felet...

 

Életünk nem más mint bonyodalom,

Megérteni egymást,nagy fogalom.

Százféle génekkek jöttünk-e világra,

Nem látunk bele a másik agyába.

 

Ismeretlen erő vonz minket egymáshoz,

Szerelem vagy szükség,mindennek a

Vége, a szeretkezés,ami nélkül nincs

Kielégülés,megnyugtat az érzés !

 

Természetünket örököltük heted

Íziglen,vagy talán még sokkal régebben.

Lehet közöttünk elvetemedett gyilkos,

Vagy örök szerelmet valló szálhámos.

 

Elitélni bűneiért senkit nem lehet,mert

Magunkban hordozzuk mások bűneiket

Amiröl senki nem tehet,kérdés,ki kérte

E világra jövetelünket ?

 

Pálcát törni valaki felett, mielőtt ismernéd,

A benne lakozó lelket, ami nem érti

Az egész cselekedetet,ő csak alanya

Egy boldog percnek !.......

 

Büszkék vagyunk magunkra mint 

Ember,ki mindent elkövetett,hogy

Kényelembe élhess,szemet hunyva,

Földünket pusztító káros kufárokra.

 

Földünk sír,nagy könnyeket hullatva,

Erdőink kiirtva,folyóink kiapadva,

Levegő ártalmas a szervezetre,elsüllyedünk

A magunk kreálta szennyben !....

 

A kérdés az,a hiba hol keletkezett ?

E kérdésre soha nem lesz felelet,

mert pénz van, mindenek felett ,

Ami korlátozza kapzsi életünket.

 

Visszatekintve a múltra e föld kánaán

Volt,Isten adta,hogy békében éljünk rajta.

Gyarlóság uralja életünket ami olyan

Rövid,elillan mielőtt észreveszed !...

 

 


68K views3 years ago
 

la traviata completa.

CC

 

 

Beteljesült vágy

 

Virág pázsit volt a nyoszolyánk,

Milló csillag mosolygott ránk.

Karjaim közt biztonságot találtál,

Szemeid fénylettek mint a napsugár.

 

Beteljesült régóta óhajtott vágyad,

Asszony lettél kettőnk boldogságának.

Csodáltuk a csillagokat az égen,ilyen

Szép esténk nem volt már régen !...

 

 

     Visszasírom....
 
Visszasírom viharos életemet,
amit vágyodó szerelmem élt le veled.
Ha tudtam volna,hogy mi lesz a vége,
megtettem volna mindent elkerülésére.
Azóta mindkettőnk élete elágazott,ha
tudnám visszasírnám az utolsó napot.
 
Szépsége páratlan volt,minden fej
akaratlanul ő utánna megfordult.
Valami varázs volt a tekintetében
ami megigézett,tehetetlenné tett.
A hangja,mosolya túltett mindenen,
kedvessége túláradt mindenben.
 
Xénia volt a neve,talán az Isten is
az örök szerelemre teremtette.
Tehetsége fellülmúlt minden elképzelést,
művész lelke sokfelé ágazott szét,
Amiket ha jó célra haszált volna,az
élete más irányban terelődött volna.
 
De ő csak a szerelemnek élt,vágya
túlszárnyalt minden eddigi elképzelést.
Aminek rabja lett,menekülni attol nem
lehetett,mert azzal a génnel született.
Volt idő mikor váltóztatni akart rajta,
de az ár egy idő után visszasodorta.
 
Tapostál fájó tengernyi sziveken,
neked csak játék, másoknak verem.
Ahonnan vérző szívvel,megtörten,
szabadult az a sok szerencsétlen.
Akik nem tudták mi lesz a végzet,
mikor a bűnös vagyaidat kielégíted.
 
Tudom,hogy nem gondolsz rám,
te mindég vidám,bohém voltál.
Kinevetted a vágyodó érzelmeket
amik neked csak egy flört lehetett.
Aki odaadta szivét,lelkét neked,
látszólag mutattad,hogy szereted.
 
Próbáltam kitalálni mi lehet lelkedben
amit titkon őriztél másoktol rendületlen.
Múltad mindenki előtt nagy titok volt,
senki nem tudta előtted hány ember volt.
Kis fekete könyvecske számtalan jelekkel
mint hiegrolifák ismeretlen értelemmel.
 
Dacára annak,amiket tudtam rólad,még
mindég szeretlek amiröl nem tehetek.
Szeretlek mert te voltál az életmben mikor
a vágy feléledt szerelmes szivemben.
Naívan hittem minden szavadat,reméltem,
hogy te vagy ki örökre velem marad.
 
Egész életeden át halmoztad a kéjeket,
a végén már nem láttál semmi külömbséget.
Talán szerettél volna de nem tudtál váltóztatni
űzött a véred ami méllyebbre sodort téged.
Mind ezeket tudván,kértem a kezedet mert
gondoltam az megfogja váltóztatni az életed.
 
Rövidke év volt míg boldog voltam veled,
terveket szőttem,mindent megadtam neked.
Már azt hittem elértem boldogságom,
nem gondoltam,hogy csak egy korai álom.
Egy nap kerestelek de nem találtalak,csak
az illatod maradt,mivel sokáig kínoztam magamat.
 
Bevallom még mindég ugyanúgy szeretlek,
ha visszajönnél megbocsájtanák neked.
Tudom az évek rég elmúltak felettünk
talán nyugalomban élhetnénk le az életünk.
Ha nem,Isten segéljen,bármerre jársz,ha
nem itt,odafönn várni fogok rád !

 


 
Tündérke balladája....
 
 
Valahol a nagy világban,nem tudom
hogy merre már,élt egy király olyan
gazdag,övé volt a legnagyobb vár.
 
Volt egy lánya csodaszép Tündérke
ott éldegélt már közel húsz éve.kinek
esze ágába se volt a férjhez menésre.
 
Szemet ütött a vár népének,Tündérke
zárkózott élete, míg egyszercsak valaki
titokban a hosszú napi sétáján megleste.
 
Az útja vezetett a lovardában ahol már
régóta csodálta,hogy azok a hatalmas
lovak merevednek egyik a másik utánba
 
Nyergbe volt ő többször egy nap,minden
lóban megtalálta különleges változatokat.
amik felcsigázták Tündérke vágyaikat.
 
Figyelte ezt egy jóképű izmos istálló fiú
tudta mijáratban van a lányka, behívta őt
az egyszerű kicsi istálló szobábályába
 
A fiú bíztatta,hogy ne féljen,senki nem
fogja tudni ezen a főldkerekségen,talán
Isten akarja,hogy ez így történjen.
 
Kéretni nem kellett Tündérkét mert vágya
hajtotta őt oda rég,s mikor meglátta a
legény büszkeségét új élet vette kezdetét.
 
A legénynek ez nem volt új csak félt,hogy
a fejét veszti,ha a király megtudja, az ő
lányát egy senkiházi istálló fiú csábította
 
Tetszettek egymásnak,a legény kitett magáért
a lány csodálta a legény büszkeségét, ami
elvette az ő régóta nem óhajtott szűzességét.
 
Ez így ment sokáig mig egy nap Tündérke
teherbe esett,amit titkolni nem lehetett, a
a király fogadkozott fejét veszi a bűnösnek.
 
A vár népe irigykedett a legényre mikor
kitudódott valaki egy pár tallérért ment
a király elébe,az lett a legénynek a vége.
 
Kínozták a legényt éjt nappallá téve míg a
végén a bíró a legény fejét kérte,ami
legördűlt a főtér tönkjétöl az árok szélére.
 
Tündérke mind ezt az ablakábol nézte,
nem volt szabad kimenni a főtérre,sajnálta
szerelmét,drágán fizetett a sok örömért.

 

Az átok.....

Howard Karter a nagy ember,

Kinek nevét beirták a könyvekben.

Addig barangolt egyiptom sivatagába

Míg rábukkant keresett múmiájára.

 

Nagy volt az izgalom a meglepetés,

Alig hinni a fáraó temérdek kincsét.

Arany koporsó teljes díszben,szinte

Még érintetlen épségben....

 

Benne volt egy aszott múmia ki

Valamikor Egyiptomot uralta,neve

Fennmaradt az utókorra,fiatalon

Ment a boldogság útjára.

 

Valami volt amit Karter nem tudott,

Átok volt arra, ki a koporsót kinyitja.

Egy nap sötét köd takarta Albiont,

Az átok utolérte a híres feltalálót !

 

 


                         Korzón.......
 
Az alkony rózsafátyla árnyát szeliden ejtve el,
A korzó minden este ilyenkor éled fel.
A nép az utat meg nem unva sétál le-fel,
Keresve valakit aki talán soha nem jön el.
 
Fiatal del nők,középkorú szalmaözvegyek,
Ártatlan tekintetükböl a sóvárgás leple ébredez.
Karakán legények,kihúzva magukat díszelegnek,
Tekintetük megakad,mikor egy szép nőre néznek.
 
A korzó tarka képivel,hol mindenki megtalálható
köztük néhány kurtizán kik mindenre kaphatók.
Bottal járó idősek,mosolyognak a tarka népen
Valamikor ők is ezt az utat járták kevélyen.

 


   Korán letört lombok...
 
Korán letört lombok,jajt susognak,
Gyenge hajtásuk a fiatal kornak.
Kik incselkednek a kéjek kezdetével,
Kiváncsiságuk beteltével.
 
A vágy hajtotta őt,a félig megnyert nőt.
Talán a korom nyugtatta őt,
Ami kettőzte az ővét,lesütött
Szemmel oldotta az ővét..........
 
Beledobta magát a lázas ölelésbe,
Szinte éreztem,hogy felszabadult
Minden érzelme.Újjaival lantomat
Pengette,miénk volt az éj,akkor este !

 

Egy régi barátnőm ....

 

Magazinban láttam egy képet,

Régi barátnőm asszony lett.!

Fehér menyasszonyi ruhában,

Tündöklött ártatlanságába...

 

Gondoltam nem sokan tudták,

Hogy a hófehér ruha alatt,már

Hányan kalandoztak,szerencsét

Ptóbáltak,néha sorban álltak.

 

Ne higyj a nőknek,megtévesztőknek

A szép szemek elveszik eszedet.

Viselheted a szamár füleket,míg

Végül mindenki kinevet !....

 

Ha netán találsz egy liliomszálat,

Ki szégyenlős lévén maradt annak,

Tartsd meg őtet magadnak,a

Boldogság vezérelje nász utadat

 

 

 

 

 

Éhes gyomorral....

 

Éhes gyomorral születnek gondolatok,

Éhes gyomorral kezdtek a forradalmárok.

Éhes gyomorral kezdtük az életünket,

Éhes gyomorral végződik a keserű élet !

 

Teli gyomorral prédikál a pap a templomban,

Teli gyomorral hazudnak az ország házában.

Teli gyomorral viszi házadat a bankár...

Teli gyomorral szemedbe nézve hazudik a kufár !

 

Gyengék voltak mindég a sorstol szenvedők,

Naív ember aláírt mindent olvasás előtt...

Szegény ember saját bőrét vitte a vásárra

Mert nem látott bele a való igazságba !....

 

Kufároké volt mindég ez a szennyes világ !

A gazdag lophatott a szegényt bezárták.

Buzdították a népet a haza szeretetére,míg

Ők loptak mindent ami nem volt leszegezve !

 

Ha nem látod a körülötted történteket,nem

Vádolhatod csak saját magadat amik történnek.

Tíz millió néma ember ha egyszerre felkiált,

Az ég is mennydörögni fog heteken át.!...

 

Az egész világ felfigyelne erre a kis nemzetre,

Kik megunták a rabszolgaságot elkeseredve.

Kitörtek a hámbol,élvezve a szabadságot,amit

Magyarország már ezer éve nem látott !!!

 

A szabadság vágya !...

 

Soha nem felejtem el azt az estet,

A Kör-úton millió gyertyaláng égett,

Anyák könnyei áztatták a földet,

Egy kis ország elvérzett !.......

 

A forradalomnak vége,

Sok fiatal ment a végzetébe,

Egy álom a porba hullott,amit

A sok hazaszerető álmodott !..

 

Szabadság vágya lelkesítette őket,

Elszántan menni a túlerőnek.

Nem gondolván a következményekre,

Gyilkos bosszú várt a felkelőkre !

 

Az egész világ csodálta a kis nemzetet,

Kik a hatalmas túlerővel szembenéztek.

Bátorságuk,túlszárnyalt izgalom,

Amit levert a vörös bitodalom !.......

 

Egy nyugati hatalom igéreteket tettek,

Segítünk mindenben,csak kezdjetek.

Megtudván,hogy tőrbecsalták az álmukat,

Gazember kutyák,mindég csak hazudtak !..

 

Ravatal a város,siratja a szomorú történteket

A sok elvérzett magyar életet,kik a hazáért,

Küzdöttek,haltak meg, kik beírták nevüket a

Szabadság történelmébe !....

 

Sok idő fog eltelni míg újbol feléled a nemzet,

A szabadság vágya újbol életre kel.

Hatalmas birodalmak,letipornak kis nemzeteket,

Járomba hajtják a népet !.....